Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
egész egy ágyútelepig, s noha ott a mieink szuronyai fogadták, mégis négy ágyút beszögeztek, ugyanott Fülöp István alvadász csak a puskaagyával verte a közeledőket. Fejcsóválva néztük meg később fegyverének agyát, melyhez a chirurgus is csak borzadalmas nyafogással ért volna. Egy igen forró nyári napon, augusztus 9-én délután sűrű ágyúzást hallunk a távolból, másnap közeledik, már este öt-hat óra tájban felénk vonul, mire a fővárosiak hirtelen sáncaikra állnak fülelni. Hej! Nem tetszett ez nekünk. Már ezelőtt néhány nappal minden ágyúinkat elhordták valahová, úgyhogy a mi oldalunkon egyetlen üteg sem volt látható, s mink a kisebbszerű sáncokba vonultunk, de már ezekből Sibilla Kuména se jövendölt volna derült napokat. Csak foly az a szomorú ágyúzás, csak foly, s a váriak olykor egy huszonnégy fontost mordítanak arrafelé, s aligha nem kiáltották ők is: „Virradj már, virradj!" Ismét kiállottak hallgatózni, éppen úgy, mint mink, hanem egy puskalövéssel se köszöntöttük egymást, minek is; nem voltunk mi soha rossz szomszédok, csak nézett a két ellenfél egymásra, sokáig, mint két erejében fáradt, összerombolt vihar. Dörögve harsogtak már az ágyúk a fővárosi erdőben, hol Kmety 124 és Guyon 125 erre húzódtak az egyesült orosz és osztrák hadsereg elől. Hej! Ha ekkor mienk lett volna a vár! Csak még egy hétig maradtak volna el! Igen kemény csata folyt az erdőkben, míg herceg Lichtenstein 126 megjelenvén seregével, megfordítá a harc kimenetelét. Ez a csata dezorganizálta a magyar seregeket. Most már tessék cernírozni! Belől ellenség számos ágyúval, kívül ellenség; nálunk vert hadsereg és puszta ágyúhely. Még aznap estefelé ránktörtek a várból. Soha nem láttam furcsább jelenetet; az ellenség félútban megállott tüzelve, mi a sáncokból viszonoztuk. Felénk számos gránát repült, s körülöttünk pattogtak széjjel, de tőlünk egy ágyúgolyó se röppent, s ha ezt a bibét a váriak megtudják, úgy spárgán visznek el minket, mint a sárga rigókat, hanem ezek talán azt hitték, hogy közel csalva őket, akarunk rajok kartácsolni, ennélfogva gyors parancs szerint folyt a tüzelés, Ferenczy éppen mellettem püffögteté fegyverét, s Nyitrai hadnagy után küldött haraggal: „Fiúk! Aki helyéből mozdul, lelövöm!" — kiáltá, de a fiúk anélkül se tágítottak, bár azt is jól tudták, hogy a százados ily esetben nem érti a tréfát. Azután újabb parancsára elkezdtünk iszonyúan ordítani, ahogy torkunkból kifért, utánozva a zongora minden skáláit és mi lett a vége? Az ellenség megcsóválta fülét, s miért, miért nem, szépen visszafordult, ahogy kijött! Talán azt gondolták, hogy mink a Bosko hétfejű sárkányai vagyunk... No már ez csakugyan, hogy ugyancsak furcsa. Az iszonyú hőség megszűnt s már este kilenc órakor elhalt az ágyúmoraj, tüstént csatárláncokba álltunk szokott helyeinkre, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy az egész Temesvárat egyedül mi, valami száztíz ember cernírozza. Kérded nyájas olvasó, miként lehet ez? Bizony csak olyanformán, hogy a főtábor régen elillant, a segítség a „Fabrik" felől bevonult, s onnan is elpusztultak seregeink, de értünk nem jutott eszébe senkinek galambpostát küldeni. Ezzel mink nem törődve, csak füleltünk, hát egyszer a fővárosban megzendül a három Kmety György (1813-1865) honvéd tábornok. Guyon, Richárd (1813-1856) honvéd tábornok. Lichtenstein, Franz Fürst von (1802-1887) cs. kir. tábornok.
