Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
Illés Miklós. (Requiescat in pace! 33 ) Vagy vissza vijja ős jogát, Torlmnknak e fokos! Vagy meghalunk együtt veled, Tudd meg vén potrohos! Kaján. Ó ti kilenc Múzsák! Valahány piccoló, hegedű és klarinét van a ti bandátokban, kölcsönözzétek ide nekem, ha bár egy pillanatra is, hogy méltóképpen magasztalhassam a szigetvári hős vitézlelkű druszáját! Ki hozza le nekem az égből a villámokat, hogy lángbetűkkel jegyezzem föl magamnak emlékül egy új magyar barátom nagyszerű hadjáratait. Ki visz el engem a hajnalcsillaghoz, vagy a lerombolt Nagy-Ida bástyáihoz, hogy ennek közepére írjam ragyogó betűkkel a bajnok nagy nevét! — De csendesülj szívem! Mert ha valaki, már te bizonyosan megtanulhattad, hogy „jobb lassan, mint Kassán!" Született ez a nagy ember Gömör vármegyének Várgede nevű helységében, éppen kolera idején, aratáskor, becsületes barna bőrű, új-magyar szülőktől. Már 12 éves korában mód nélkül imádója volt a vörös nadrágnak, s alig hogy növekedett, íme már is hegedűjén lángeszének kitűnő jeleit adta. Később tekintetes Kubinyi Rudolf úrhoz lovásznak szegődött, tehát nem kocsisnak, mint az életírói közül sokan gyanítani szeretik. Ezt is csak azért tevé, mert azzal a fineszszel 34 élt, hogy a mai világban az urak hajtják a lovat, míg a lovászok a hintóban merenghetnek, s ily alkalommal olvasta már ekkor donnersbambergi báró Türkenfrász Gotlieb Komád Fridrik római szent birodalmi lovag és több potentátok hatalmas ármádiájában dragonyos kapitány munkáit a retiráda 35 titkairól, s így nincs mit csodálni azon, hogy e nagy ember többek között engem is barátságára méltónak talált. Ő volt az, aki Tomasovác mellett borjúját földhöz sújtotta, hogy jobban intézhesse a retiráda cselfogásait. Ő volt az, aki megesküdött, hogy engem utolsó órájáig el nem hágy; megesküdött pedig borozás közben, arcáról nehéz verítékeseppeket hullatván, cifra káromkodásoknak közepette. Ő volt az, aki Kőrösön legáldottabb lelkű gazdasszonyunkat öt pengő tehertől sansírozás által megkönnyebbíté, nehogy a rácok erővel konfiskálják. O volt az — de csitt... mert nincs erőm! Egy hősköltemény 10 énekben kevés volna az ő bajnok-tényei fölsorolására. Beszövünk néhányat a történet folyama közé, hogy ha nem is az utókor, legalább e napló olvasója bámulva merengjen a hálátlan világtól felejtett hős babérkoszorúján. Ergo, lássuk már a medvét! Kedves olvasó, ki engem és zászlóaljunkat egész a vaspályáig követtél, most már jer velünk tovább is, hogy hát végre is meglásd, hol fogjuk mi lábainkat lelógatni a világ végéről! Nyugodjék békében! (lat.) finesse — ravaszság (fr.) visszavonulás
