Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
Most már részünkről kuruc história keletkezett; bezártak bizony minket négyszázunkat egy roppant kaszárnya épületbe s őrök vigyáztak az udvar előtt, nem volt szabad különös engedelem nélkül kimenni, ott voltam ronda népünk közt. Zsúpszalmákon hevertünk nappal úgy, mint éjszakákon át. Fekete, sótalan prófuntot 25 adtak enni; más tisztek mutatkoztak előttünk rendes katona öltönyökben, mink pedig valamennyien — sine sententia 26 — kipuffantunk a hivatalból! Most tehát végre elénekelhettem: Légy már boldog káplár pá[l]ca! Bízvást elnyelhet a cápa! Már én tőlem kizöldülhetsz. Már én nem forgatlak többet! * De még ez mind csak semmi! — hogy az obsitossal kiáltsak fel, hanem kurucabb az, hogy elkezdtek velünk amúgy katonatempó szerint bánni. Reggel öt órakor harsogott a „Tagrebell", 27 s föl kellett emelkedni a szalmazsúpokról. Itt hozzánk adták a baranyai és bácskai századokat, s egy reggel csak kiállítanak az udvarra egy szép nemzeti lobogó alá, s hűséget esküdtünk Ferdinánd király Őfelségének, vízen és szárazon. Ekkor aztán könnyebben mozoghattunk, szabad volt kimenni, mert a szökevényre keresés, aztán kegyelem utján golyó lőn kimondva; de néhányan, s ezek közt két cigány, mégis elillant. Ismét tábori ágyakat kaptunk, s a menázsi 28 bekövetkezett; csupán a gyéren hordatni szokott dunavíz lőn iható, mert az udvaron levő kutakat fegyveresek őrizték orvosi rendeletből. Az újonnan meszelt épület miatt sok betegünk volt, s a halottak egy koporsóba kerültek: többen elfértek panasz nélkül. Magam is kétszer erős ájulásba estem, úgy hogy csak fölébredéskor láttam, hogy a sárban klavíroztam 29 egy ideig, s olyan sápadtan néztem ki, mint legjobb barátom, a halál. Ily szomorú események közt elment minden kedvem; szomorú, csüggeteggé váltam. Hiába! Nem szoktam még én ilyen dolgokhoz akkor! Búsan rágódtam egy szögletbe dőlve prófuntomon és elmélkedtem a pokoli mulatságokról! Innen láthatni könnyen, miért maradtam én mindvégig közlegény; mert ha egy katona elcsügged, fejlehajtva jár és nem szokik azonnal víg kedvhez, tisztaság, rend, kitartáshoz, akkor hegedült neki szent Dávid, mert ettől függ minden, korántsem a kitüntetés vezet célhoz. — Vezet olykor, de legtöbb esetben minden egyéb inkább, mint kitüntetés. Bennem tehát a szükséges kellékek már a pálya kezdetén nem találkoztak, ki 19 éves koromban ily szomorú sorsot nem is álmodtam. így maradtam én közlegény! Pesten színházban is voltam, éppen Teli Vilmost adták. Bizony nem kívánkoznék vidéki színészeket látni, ha még vagy kétszer szerencsém lehetne hozzá, bár most katonakenyeret (ném.) ítélet nélkül (lat.) napi ébresztő (ném.) étkezés (fr.-ném.) zongoráztam (ném.) 25 26 27 28 19
