Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN

Katona lettem, s koldus vált belőlem; pap vagyok, s rab lett belőlem; s az a derék, hogy mindemellett is fumigálom

3 Európát, Ázsiát, Afrikát, Amerikát és Ausztráliát! Rajtam ugyan ki nem fog a sors, de soha! Hanem mi a manót povedálok

4 már annyit? Fel kell már emelni kalandos múltam fátyolát. Apropos! Ad vocem

5 fátyol vagy szőnyeg; — bárcsak nekem volna már ablakszőnyegem! Hanem denique

6 a sors! Pókhálót rendel számomra, s még azt súgja fülembe, köszönd, hogy eddig fel nem akasztottak. No de már csakugyan nem lesz ennek vége, mint egy pap prédikációjának, aki addig handrikált németül, hogy miképp fog égni a másvilágon a szurok és gyanta, és miképp fogják az ember lelkét defilíroztatni egész udvariasan a pokolnak görögtűzzel kivilágított tánc termeibe [n], hogy egy hallgatója rákiáltott: „De hát nem lesz már ennek vége? — feleié a szónok — Nem lesz vége? Azért is Ámen!" — s lement a katedráról. Ergo illendő és helyes én nekem is példáját követni, ezért tehát ennek legyen vége; és most Nyelvek és fülek! Csend, figyelem! Szóm fontos beszédre emelem! Hej! Bár soha nem értem volna el az 1849-ik esztendőt! Miért nem szakasztá ki egy felsőbb hatalom rövidre terjedhető életemből e szomorú napokat! Inkább sóhajtottam volna valami „Mértan" lapjai fölött, mely is én miattam a 16. században maradhatott legyen bízvást, vagy holmi száraz versio Arabica és Chaldcica

7 és Junica-féle dolgokkal kínlódtam volna ezalatt; hogy püffentek volna a vörös tengerbe, akik először kitalálták. Hanem denique! — Valami átkozott kopogó szellem addig zörgette lelkem födelét, hogy nem állhattam tovább, s katonává lettem! Rimaszombatban augusztus hó 30-án léptem az önkéntesek közé; ott execiroztunk

8 a réteken, mint a ratkai tót ember, aki lányát a padláson táncolni tanította és addig mondogatta neki: „Len tak! Len tak! Moja dusa! Aj na lavo! Aj na krivo! Aj na boku! Sasirovat!

9 — míg utóvégre a padlásnyíláshoz érve mind a kettő lepottyant. Ergo október 5-éig így sasiroztunk mi is. Persze seregünk állott valami négyszáz gömöri póremberből, kik nagyobbrészt szántóvető, kocsis, béres, drótos, furmányos, gyűrűs, sonkolyosok voltak. Legmívéltebb része néhány mesterlegény, azután a zsidók és cigányok. Rongyokba burkolt éhes, mezítlábos nép. Este felé aztán bezártuk őket az állásba mindennap, hogy el ne szökjenek. Annyira mentünk már a hadi tudományban, hogy szépen megtudtunk fordulni, ha Czofel úr, rimaszombati tanár vezényelt ekkép3 lenézem (lat.) 4 beszélek (szlovák) 5 "apropos (fr.) — ad vocem (lat.) — erről jut eszembe 6 végül is (lat.) 7 arab és khalkiszi verssel (lat.) 8 gyakorlatoztunk 9 Csak így, csak így, lelkem! Balra is, keresztbe is, oldalra is! Lépdelni! (szlovák)