Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
KOLLER JÁNOS ADONYI RÓM[AI] KATH[OLIKUS] PLÉBÁNIA ADMINISZTRÁTORÁNAK NAPLÓJA 1848-RÓL
van közölje vele — harmadszor: hogy ha már meg kell halnia engedjék mint keresztény katolikust meggyónni és megáldoznia, a felelet az vala, ott a pap, végezze véle imádságát, másra úgy sem érdemes. Káplányom ugyanis, Juraszek Károly, véle együtt átszállhatott a Duna partra amint volt reverendába[n], és bár két fertály háromtól délután, mintegy kilencig tartott volt a vallatás, a káplányt mégis a szentségért hazatérni sem engedték. — Ezen kérése is megtagadtatván a szegény grófnak, a káplány mellé letérdelve ájtatosan meggyónt, és a kálózdi templomnak requiemre 2000 v[áltó] for[intőt], kedvesének Kandida nőszemélynek 40000 forintokat hagyva, a többiben örökösöknek testvére gyermekeit rendelé, s ezek végeztével gyűrűit és óráját a káplánynak adá által, kérvén őtet, hogy gyűrűit kedvesének, óráját Domonkos veszprémi püspöknek 6 adja által. S ezután erős lélekkel lépett az akasztófává rögtönzött fenyőszálhoz, ahol, minek utána még egyszer bíráit kegyelemre felszólította volna, e szavakat mondva: „ártatlanul halok meg, adja Isten hogy ezen kormánynak én legyek utolsó áldozatja, éljen a magyar haza!" — egy cigány által 7 vastag rudazó kötélre mintegy két fertály tízre őrtüzek között, a kun katonaság örvendezése között felakasztatott. Különös, hogy azon Hunyadi csapatnak ezredese kik által elfogatott volt, valami Szalay nevű vala, 8 Ödön grófnak egykori tiszttartója, kit hivatalából elbocsátott volt. — Ez volt hív története ezen szomorú jelenetnek, én nem hozok ítéletet a történtek felett, ítéljen az Isten. A test mindenéből kivetkőzve hajadon fővel, mezítláb egy ümögbe[n] 9 és nadrágba^] függött egész másnap estig e helyütt; ezen nap éppen vasárnap volt, a nép egész dühösségében látható volt, itt a testet körültáncolá, ujjongatva kigúnyolá, sőt körmeit is letépé, mint hazaárulónak. El akarám szegényt temetni; a katonai parancsnok nem ellenzé, már megszerzem a koporsót, szemfedelet és a Duna parton állék tervemet létesítendő, midőn értesíttettem, hogy az adonyi nép, melynek szándékomat a sírásóné elárulta volt, felbőszülve, s kaszákkal fegyverkezve akarja hátrálni ezen hazaárulónak eltemettetését, amint ezt megértem, a koporsót kocsisommal ismét egész csendesen visszavitetem, s a felbőszült nép lecsendesítésére sietek; még most is borzadva emlékezem vissza, e merész tettemet mily drágán fizethettem volna. — A testet ily formán katonák temették el az akasztófa alatt, táncolva tiprották be egy ugyanitt felakasztott kun katona mellé. Sem emlék, sem sírkő nem mutatja helyét, Windisch-Grátz uralkodása alatt a császáriak az akasztófát a Dunába dobva egy kisded keresztet szúrtak sírjához, de ezt a túlsó vidékről átjött magyar katonaság ismét kihúzva a Dunába veté. — És ez volt vége ezen születésre, rangra, birtokra de különösen testi szépségre kitűnő férfiúnak, mintegy 35-ik évében kellett a jobb sorsra érdemesnek ily rútul kimúlni, akiről minthogy közelebbről is ismertem, mondhatom, hogy nem volt rossz ember, és egyedüli hibája a könnyelműség volt. 6 Zichy Domonkos veszprémi püspök (1808-1879), aki 1849-ben lemondott a püspökségről, Zichy Ödön bátyja volt. 7 Végh Ferenc kunszentmiklósi nemzetőr által. 8 Szalay László őrnagy a Hunyadi önkéntes csapat megalakítója és parancsnoka volt. BONA 1987. 351. 9 ingbe [n]
