Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása - Dél-Alföldi évszázadok 15. (Szeged, 2000)
BEVEZETÉS
magyarázva ebben az iratban. Megszerkesztette azt a szegény Haszán, a boldogságos udvar szultáni kincstárának egykori defterdárja, mint biztos és a pénzügyi rendelkezések ügyosztályának egyik írnoka, Ibrahim bin Abdullah, mint írnok, akik a temesvári vilajet összeírásával meg lettek bízva. Történt a 987. évben [1579. február 28-1580. február 16.]." E megbízottak által elkészített szandzsák-összeírások a különféle adók, vámok és tizedek kivetésének, illetve az azokból várható kincstári jövedelem számontartásának alapvető nyilvántartásai lettek. Valójában ezek alapján döntöttek arról, hogy melyik település szolgálja majd mint szultáni hász-birtok jövedelmével közvetlenül az államháztartást és melyik közvetve szolgálati (tímár-, ziámet- vagy hász-) birtokként készpénzfizetés helyett a különféle tisztségviselők javadalmazását vagy a katonák zsoldját. Az összeírok legfontosabb feladata volt mindenekelőtt a települések lakosainak névszerinti összeírása, amit esetenként bujkálások, szökések nehezítettek meg. Éppen ezeknek a megakadályozására a temesvári vilajet bégjeinek és kádijainak 1578. január 20-án az alábbi szultáni rendelkezést küldték el: „Amikor a nevezett vilajet összeírásához hozzáfogtak, némely rája, hogy a rájaságtól és a dzsizje-adótól megszabaduljon és azok, akiket eddig a defterbe nem jegyeztek be, hogy a defterbe való beírásukat elkerüljék, másik szandzsákba széledtek szét. Némely szpáhi [tímár-birtokos] pedig rájáit nem hozta a teljes összeírásra. Mivel felséges parancsomat kérték arra, hogy az ilyen szpáhik, valamint a kikötők és az átkelőhelyek eminjei és őrzői figyelmeztetve legyenek, megparancsoltam, hogy amikor az engedelmességet igénylő felséges rendelkezésem megérkezik, ezzel az üggyel mindegyikőtök személyesen törődjön: a nevezett vilajet összeírásának a befejezéséig a ráját őrizzétek és más vilajetbe szökni ne engedjétek. Szigorúan figyelmeztessétek az ottani ziámet- és tímár-birtokosokat, a kikötők és átkelőhelyek őrzőit, hogy a nevezett vilajet összeírásának befejezéséig a vilajet rájái és az előző defterből kimaradtak és mások közül senkit megszökni ne engedjenek. Az átkelőhelyeket, a kikötőket és minden szökésre alkalmas környéket őrizzenek, hogy felséges parancsom ellenére távol lenni a vilajeten kívül, senkinek lehetősége ne legyen. Ha figyelmeztetés után a rája szökéséhez bárki segítséget nyújtana, nevét, személyleírását javadalombirtokával együtt közöljétek és jelentsétek." 17 Ezek a megbízott összeírok munkájukhoz megkapták az előző összeírásokat, sőt még a juh adóról vagy a dzsizje adóról készült korábbi deftereket is, hogy azok segítségével az adatok felvételét pontosíthassák. 18 Amikor előfordult, hogy az összeíró olyan falura vagy pusztára bukkant, amit a kezében levő előző összeírásban nem talált meg, akkor a frissen nyilvántartásba vett falu neve mellé odajegyezte „haridzs ez defter" azaz defteren kívüli, ld. alább a kötetben pl. „Cservena Cserkva falu, Becsejhez tartozik, defteren kívüli" vagy „Vincahíd falu, Becsejhez tartozik, defteren kívüli"; ezek az előző összeírásból kimaradtak, nemcsak faluként, hanem pusztaként is. Az olyan településeken ahol törökök, illetve mohamedánok is éltek, az összeírást velük kezdték el. A csanádi szandzsákban azonban csak két ilyen település volt, Becse 17 Isztanbul, Basbakanlik Arsivi, Mühimme defterleri No. 33. f. 246. 18 Mi is felhasználtuk pl. a csanádi szandzsák 1575/76. évi dzsizje-adóösszeírásának egy fennmaradt töredékét, őrhelye Berlin Staatsbibliothek, M. Or. Fol. 474.
