Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ Várostörténeti kérdések az 1950-es évek második felétől érdekelnek, amikor középkori fővárosunk múltjával kezdtem foglalkozni. Külföldi konferenciákra történt meghívások arra vezettek, hogy a kutatási területemet egyre inkább ki kellett a középkori magyarországi várostörténet egészére terjeszteni. így kerültem szembe azzal a ténnyel, hogy a Mohácsot megelőző évszázadban jogi értelemben vett városaink területi elhelyezkedése különös képet mutat. A Zágráb, Székesfehérvár, Buda, Pest, Kassa, Nagybánya vonaltól keletre és délre — ha Erdélyt nem vesszük figyelembe — csupán egy királyi szabad város, Szeged, található. Ez annál különösebb, hiszen a DélDunántúl és a Szerémség volt az ország legsűrűbben lakott területe. Nézetem szerint ezt a helyzetet csak azzal lehet magyarázni, hogyha a jogilag jobbágynak tekinthető városias településeket, azaz a földesúri (főleg püspöki székhely) városokat, és az un. mezővárosokat, vagy legalábbis e kategória felső rétegét is a magyar városhálózat részének tekintjük. Ezzel szembekerülünk a földrajztudomány által kidolgozott, de ma már a történettudományban is használt „központi hely" fogalommal. Ezért a hatvanas évek vége óta igyekeztem olyan módszereket találni, amelyekkel a sok száz mezővárosból ki lehet emelni a városfunkciókat ellátó településeket, valamint gyűjteni kezdtem a heti és országos vásárokra (régi nevükön sokadalmakra) vonatkozó adatokat. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján először egyes alföldi és Alföld-széli városok fejlődésének összehasonlításával kíséreltem meg az alapkérdés megoldásának megközelítését, majd a nyolcvanas-kilencvenes években kidolgozva egy centralitási pontrendszert, először a Nyugat-Dunántúl, majd négy északkelet-magyarországi megyének állítottam össze központi helyeit. Itteni eredményeim megerősíteni látszottak alapfeltevésemet: a városias települések városiasodottsága csak részben függ a jogi helyzettől, azaz a földesúri városokat, valamint a mezővárosok felső rétegét a középkori magyar városhálózat részének kell tekintenünk. Emlékezetem szerint 1995 októberében, egy demográfiai konferencia alkalmából fordult hozzám barátom, Dr. Blazovich László professzor, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, hogy nem akarnám-e alföldi vonatkozású várostörténeti tanulmányaimat külön kötetben kiadni. Gondolkoztam az ajánlaton, és végül is három régi tanulmányom újraközlését határoztam el. Egyike egy terjedelmes dolgozat a középkori Magyarország középkeleti része városfejlődéséről, a másik két kisebb munka, amelyek elsősorban Szegeddel foglalkoznak. Egyikük csak németül jelent meg, itt a magyar változat jegyzeteit az újabb irodalommal is kiegészítettem, különben a három tanulmány szövege (és a két eredetileg is magyar nyelvű jegyzetanyaga is) változatlan maradt. En-