Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
12 szerepel, mert ott Szatmári és Németit egyesítettem) csak hétben tudunk kikiáltást kimutatni. Bizonyára előfordulhat később adat kikiáltásra olyan hetipiacnál is, amelyre ma még nem ismerünk forrást, de a különbség olyan nagy, hogy biztosan állíthatjuk, hogy nem minden hetipiacon végeztek kikiáltásokat. Jelenleg — a bihari Piskolt kivételével — a három megyében 36 piachely közül 21-ben történt kikiáltás, 15-ben nem. Ugyancsak 36 távolság olvasható le táblázatunkból. Az átlag 28,4 km, de ez félrevezető, hiszen van köztük korai 78, és 58 km-es távolság is, ahol az utak hosszúsága a valóságban kanyargásuk miatt ténylegesen nagyobb volt. Az már jóval érdekesebb, hogy a kikiáltók az egyik piacról a másikba öt alkalommal 19, négy-négy alkalommal 44, ill. 32, három-három alkalommal 29, ill. 14, kétszer 16 km távolságot tettek meg légvonalban. Tanulságosabb az, hogy hány nap esett és milyen távolságra két kikiáltás közül. Aznap két alkalommal látogattak meg egy másik piacot, egyszer 17, egyszer 19 km távolságban. Egy nap múlva tíz alkalommal kiáltottak ki egy másik hetivásáron: az időpontok egy km-en belül (Szatmár és Németi) és 35 km között váltakoztak, az átlag 16,9 km. Tizenhárom alkalommal két nap múlva értek el egy másik hetipiacra, amelyek közül a legtávolabbi 46, a legközelebbi 11 km-re feküdt. Ez napi átlagban 14,5 km utat jelentett. A kikiáltásra felhasznált hetivásár öt esetben három nap múlva került sorra, a legtávolabbi 58, a legközelebbi 19 km-re esett. így átlag napi 12 km-t tettek meg. Két-két piac négy napi járásra esett, a napi átlag 10,5 km. A tényleges távolságuk 44 és 41 km volt. Hét nap alatt látogattak meg ugyancsak két másik hetivásárt, 78 és 44 km távolságban, itt a napi átlag kereken 9 km. Két adatban nem tudjuk, hogy hány nap volt a két kikiáltás között. A távolabbi piacok esetében nyilvánvaló, hogy a kikiáltók nem naponta tették meg a 9-12 km-t, hanem feltehetően néhány napig az egyik fél birtokán vendégeskedtek. Az aznapi és az egy-két nappal későbbi piacok esetében azonban a napi út 14,5 és 18 kmre esett, mint ahogy a 34 ismert időpontú hetipiacok egymáshoz viszonyított távolságai közül egyharmad 14-19 km-re esett, tizenegy pedig ennek kétszerese, 27-36 km. Ez eléggé szabályos rendszerre utal, bár olyan eset is előfordult, hogy a következő napi piac 35 km-re esett. Jankovich Miklós számításai szerint egy lovas lóvaltás és pihenés nélkül óránként 7-12 km-t tud megtenni, napi 6-12 km lovaglással. 111 (Váltott lovak esetében közel megkétszereződik a teljesítmény.) A kikiáltásoknál előforduló távolságok tehát igen kicsik, sőt a 14-19 km-es utat még egy gyalogos is többé-kevésbé könynyen lejárhatta egy nap, noha a hiteleshelyi és a királyi ember nyilván lovon — esetleg kocsin — közlekedett. így teljesen nyilvánvaló, hogy ez az elég szabályos rendszer nem az utasemberek, hanem az áruval megrakott szekeres vásározók számára lett felállítva. Ezt különben igazolni is lehet. Már több ízben utaltam arra, hogy a jogszabályok szerint nem volt szabad ugyanaznap egy „rasta" távolságon belül piacot tartani. A „rasta" szó nyilvánvalóan a német „Rast" pihenőhely szóból származik, azaz azt a távolságot jelenti, ahol az állatokat pihentetni és itatni kellett. A „rasta"-t többnyire két mérföldnek veszik. 112 Igaz, van olyan adat is, amely a „rasta"-t egy mérfölddel azono111 MIKLÓS JANKOVICH: Pferde, Reiter, Völkerstürme, München-Basel-Wien é. n. 222-223. 112 KUBINYI, A magyarországi városhálózat i. m. 42-43., 46. — Uő., König und Volk i. m. 128129., 134.
