Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
SZEGED A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSHIERARCHIÁBAN
rosok. 45 A városmentes táj, amely változatlanul a Délkelet-Dunántúlt és a Nagyalföldet jelentette, létrehozott ugyan a határán néhány nem teljes jogú várost, gondolok pl. a két jelentős püspöki városra, Pécsre és Nagyváradra, vagy Debrecenre, Gyulára, Temesvárra, de a központ, úgy látszik, Szeged maradt. A szegedi gazdag polgárság rokoni összeköttetései Temesvárral, Nagyváraddal és főként Pesttel kapcsolták össze a várost, 46 ezzel is szinte mutatván a város hatósugarának határát. Mindezek ellenére Szeged mégis más jellegű város, mint Bártfa, és a szokásos várostörténeti kategóriák alapján talán mégis ez utóbbi város a városiasabb. A szabad királyi városok közt Pest az, amely egyedül hasonlít sok mindenben Szegedre. Fejlődésük is párhuzamos, egyaránt állat- és borkereskedők, sókamarai lerakatok (bár a pesti jelentéktelenebb), gazdag polgárságuk van. Említettem, hogy Pest városi jogait is csak a 15. század második felében szerzi vissza, igaz, akkor városfala is épül. Iparági megoszlása is hasonló. Egy különbség van: Pesten jelentős, országos forgalmú sokadalmakat tartanak. 47 Minden jel szerint ezeket a különböző városokban kimutatható jelenségeket a magyar viszonyokra alkalmazott és bővített DENECKE-féle rendszer jobban tudná, mégpedig számszerűen érzékeltetni. Mindez azt mutatná, hogy volt egy olyan magyarországi, alföldi várostípus, amely az átlag mezővárosok és a nyugat-európai értelemben városnak teldnthető települések között foglalt helyet. Nem véletlen, hogy pl. SZÉKELY GYÖRGY Szegedet mezővárosnak tekintette, minden esetre több joggal, mint Székesfehérvárt. 48 Igaz, sem jogilag, sem ipara révén nem az, mégis a mezővárosok felső és a városok alsó rétege közt foglal helyet. Pest, az országnak talán második legjelentősebb középkor végi városa, nem sokkal előzi meg ebben Szegedet. A különbség nem a sokadalmak számában és jelentőségében rejlik. Úgy látszik ugyanis, hogy élesen elválik egymástól az észak-alföldi „várostípus" a dél-alfölditől. Az északira a sokadalom és ennek országos jelentősége jellemző, különösen Pest, Nagyvárad, Debrecen, Mezőtúr és Tiszavarsány esetében. 49 A Dél-Alföldön a sokadalom nem játszik szerepet, az állatvásárok ellenére sem. Ennek okaira itt nem térhetek ki, csak megállapítom. A jelentéktelenebb sokadalom azonban a Dél-Alföldön nem rontja a központjelleget. Összefoglalóan: az alföldi város — beleértve immár a mezővárosok legfeljebb tucatnyi felsőbb rétegét — más jogi és építkezési keretek közt egyre erőteljesebben játszotta a városmentes tájon a város szerepét, igazodván a központi helyzetű Szeged és az alföldszéli királyi és püspöki városokhoz. Fejlődésükben a kereskedelemnek és különösen az állatkereskedelemnek feltétlenül nagy szerepe volt, a települések gazdagságát kétségkívül ez hozta magával. A középkor végére egyre jobban mutathatók ki a többi hazai városhoz hasonló jelenségek. (Pest és Szeged jogainak elismerése, a kőépületek lassú terjedése, stb.). Nagyon valószínű, hogy ez a fejlődés a török hódítás hiányában tovább tartott volna, hiszen nem véletlen, hogy Újlakot 1525-ben, Lippát — 45 Vö. KUBINYI: A magyarországi városhálózat, i. m. 39-52. 46 KUBINYI ANDRÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények, 37 (1966) 264-269. 47 KUBINYI: Budapest története, passim. 48 I. m. 323. (Székesfehérvárra uo. 321.) 49 KUBINYI: Handel, i. m. 439-444. Ebben a kötetben: 177-178.
