Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

SZEGED A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSHIERARCHIÁBAN

rok többsége a tatárjárás után elpusztult. Végeredményben a Szegeden találkozó legfontosabb utak, valamint a Maros mellett tíz monostor vette a várost körül, ami természetesen lehetett véletlen, de következhetett Szeged korai jelentőségéből is. Érdemes lenne több város körül hasonló vizsgálatot folytatni, de pl. Fehérvár körül nincs meg ez a gyűrű, Buda körül is csak megközelíti a Szeged vidéki helyzetet. Ha arra gondolunk, hogy a Duna észak-déli folyása melletti útnál a tatárjárás előtt monostorláncot találunk (Ercsi, Pentele, Földvár, Madocsa, Szekszárd, Cikádor, Báta), a szegedi helyzet világosabbá válik. Az sem érdektelen, hogy másutt is, így pl. a Santiago di Compostella felé vezető zarándokút mellett is kolostorok alakultak.

11 Ugyancsak Szeged jelentőségére utal, ha az 1272-ig kiadott királyi város- és hospesprivilégiumok térképére tekintünk. Szeged IV. Béla kori kiváltságáról ugyan csak későbbi utalás van,

12 de megléte igazolható. A kiváltságok hálózata Nyugat-Szlavóniától, Zágráb környékéről indult el, majd Somogyon keresztül a Fehérvár-Pest vonalon jut el a Felvidékre, innen a Hernád, Bodrog, Felső-Tisza vorialát követve a Szamos völgyében jut le Erdélybe. Ezen a vonalon belül, azaz a Délkelet-Dunántúlon, a Dráva-Száva-köz keleti felén, valamint az egész Alföldön csak két kiváltságolt településről tudunk: Szegedről és a Szerémség északnyugati sarkán Valkóról.

13 (Ezek királyi kiváltságok, ezért hiányzik pl. Pécs.) Szeged tehát mintegy az Alföld metropolisának volt tekinthető. Mindehhez hozzászámítható — legalábbis az Árpád-kori fejlődés egy szakaszára — a város főesperességi székhelye, majd felépült vára, továbbá az egész középkorban sókamarája. A 14. század elejétől két koldulórendi kolostora, valamint két ispotálya alapján is a jelentősebb városok közé sorolandó.

14 Előadásom elején a középkor végi állapotot idéztem fel, és mint láttuk, ennek jelentős előzményei voltak. A mohácsi vész előtti évtizedekben végigvíve a „centrális helynek" megfelelő kritériumokat, érdekes kép tárul elénk. Megmarad a vár és a sókamara; az utóbbinak a jelentősége talán még nő is, hiszen az uralkodó tisztségviselőit és katonáig részben sóban fizeti.

15 A főesperes viszont beköltözött a székeskáptalanba, így hatása nem érvényesülhetett.

16 A plébániák és ispotályok felett a polgárok gyakorolták a kegyúri jogot, ami szintén a település jelentőségére utal.

17 Szeged koldulórendi kolostorainak száma nőtt, a meglevő konventuális ferences kolostor mellé egy obszervánst is kapott.

18 Ezzel a négy koldulórendi kolostorral bíró Buda és Pécs után Szeged és Esztergom következik három-három kolostorral, majd 13 település két-két kolostor11 ERNST WERNER: Die gesellschaftlichen Grundlagen der Klosterreform im 11. Jahrhundert. Berlin, 1953. 93. — FERDINÁND LOT - RÓBERT FAWTIER: Histoire des institutions francaises au Moyen Age. Paris, 1962. 3. köt. 134. — A szövegben említett kolostorokra 1. BALICS LAJOS: A római katholikus egyház története Magyarországon. Bp. 1890. H/2, köt. Mutató alapján. 12 REIZNER JÁNOS: Szeged története. Szeged, 1900. 4: 88. 13 KUBINYI ANDRÁS: Handel und Entwicklung der Stádte in der ungarischen Tiefebene im Mittelalter. Európa Slavica-Europa Orientális. (Ludat-Festschrift.) Berlin, 1980. 429-431. Ebben a kötetben: 169-186. 14 PETROVICS ISTVÁN: A középkori magyar városfejlődés és Szeged. Fejezetek a régebbi magyar történelemből. Szerk. Makk Ferenc. Bp. 1981. 117-134. 15 Vö. ÉRSZEGI GÉZA: Adatok Szeged középkori történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged 1983. 13-50. passim. 16 Vö. MÁLYUSZ ELEMÉR: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 65. 17 Vö. PETROVICS: i. m. 132. 18 FÜGEDI ERIK: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. Századok, 106 (1972) 90.