Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
A VÁROSOK KERESKEDELME ÉS FEJLŐDÉSE A MAGYAR ALFÖLDÖN A KÖZÉPKORBAN
gyar marhatenyésztő területen feküdt, és így, mint a régió egyik legjelentősebb városa — megint Pesttel együtt — nagy szerepet játszhatott az állatkereskedelemben. 52 A marhákat több úton át hajthatták Szegedről Nyugatra. Egy 1515-ös forrás szerint Szegedről Székesfehérváron át Ptujba, és onnan Olaszországba hajtották őket. 53 Ez ugyan kerülőút, volt azonban egy Szegedről közvetlenül Nyugatra vezető, és a forrásokban is előforduló út is. 54 Az, hogy a szegediek valóban az országhatár közeléig utaztak, és ott ptuji kereskedőkkel kapcsolatba léptek, egy 1509-es oklevél is igazolja. A varasdi sokadalomkor találkoztak ptuji és maribori polgárokkal. 55 A karintiai Ptuj (Pettau) nagy szerepét a távolsági kereskedelemben — különösen a marhakereskedelemben — az újabb történetírás teljes mértékben igazolta. 56 Emellett fennmaradt Szegednek Zágrábhoz fűződő, és onnan valószínűleg Itáliába irányuló kapcsolata is. 57 (Ld. 3. ábra.) Szeged gazdasági aktivitásának ezt a képét megerősítik a családi kapcsolatok, amelyek a középkorban többnyire visszatükrözik a gazdasági összeköttetéseket. Szeged és Pest párhuzamos szerepéből a bor- és marhakereskedelemben következik, hogy e két város polgársága között különösen erős családi kapcsolatok jöttek létre. Középkori fővárosunk testvérvárosa leggazdagabb kereskedői közül sokan származtak Szegedről. Voltak Szegednek ilyen kapcsolatai a déli Temesvárral és a jelentős keleti vásárközpont Nagyváraddal is, valamint Székesfehérvárral északnyugat felé. 58 Gazdag szegedi polgároknak csak Pestre történő bevándorlását tudjuk kimutatni. Ez azt bizonyítja, hogy egyrészt Pest magasabb helyet foglalt el az ország városhierarchiájában, mint az ország egyik gazdasági központja, Szegednél, másrészt, hogy milyen gazdagságot lehetett Szegeden elérni, mivel a szegediek Pesten mindjárt magas társadalmi polcot érhettek el. Tanulságos a szegedi városi vezetőréteg más városokban kimutatható ingatlan vagyona is. így Szilágyi László, volt szegedi bíró két szegedi kőház mellett Nagyváratal European Cattle Trades 1400-1600. In: Economic History Review, 2nd ser. XXXIX. 3 (1986) 429436. 32 KUBINYI, Buda és Pest i. m. 8-13. 53 KARDOS TIBOR: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502-1518). In: Századok 85 (1951) 438., 442. 54 Kalocsánál, Szeremlyénél vagy Bátmonostornál lehetett átkelni a Dunán, és onnan Pécs vagy Siklós érintésével a marhákat Nedelcéig, vagy a Dráva déli partján Varasdig hajtani a magyar-osztrák határra, és ott elhagyni az országot. Vö. SZAKÁLY FERENC: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán. In: Levéltári Évkönyv. Somogy megye múltjából 4 (1973) 55-62. — SZAKÁLY FERENC: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. (Humanizmus és reformáció 23.) Bp. 1955. 52-53., 102-103. 53 Monumenta Historica liberae regiae civitatis Varasdini. Ed. Zlatko Tanodi. Tom I. Varasdini 1942. 266. 36 OTHMAR PICKL: Handel und Wandel am „Hofzaun des Reiches" um 1550. Beitráge zur Handelsund Wirtschaftsgeschichte von Leibnitz, Radkersburg und Pettau. In: Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark, Sonderband 16 (1968) 184-187. — Uő.: Pettaus Kampf um sein Niederlagsrecht (15201535). In: Mitteilungen des Vereines für österreichische Geschichtsforschung 78 (1970) 432-444. — Uő.: Die Auswirkungen der Türkenkriege, hrsg. von Othmar Pickl. (Grazer Forschungen zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte 1. Bd.) Graz 1971. 71-129. 57 KLAUS-DETLEV GROTHUSEN: Entstehung und Geschichte Zagrebs bis zum Ausgang des 14. Jahrhunderts. (Osteuropastudien der Hochschulen des Landes Hessen. Reihe I. Giessener Abhandlungen zur Agrár- und Wirtschaftsforschung des europáischen Ostens. Bd. 37.) Wiesbaden 1967. 244-245. — Zágrábban egyrészt budai és szegedi, másrészt ptuji és firenzei kereskedők találkozhattak egymással. " KUBINYI ANDRÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. In: Levéltári Közlemények 37 (1966) 264-269.
