Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

A VÁROSOK KERESKEDELME ÉS FEJLŐDÉSE A MAGYAR ALFÖLDÖN A KÖZÉPKORBAN

templomok és monostorok maradványaiból is felismerhető, további bizonyítéka a Maros-Tisza vidék jelentőségének.

34 A XI-XII. századi Szeged alaprajzát és építésmódját ma még nem tudjuk rekonstruálni. Az a hipotézis sem igazolható, hogy ebben az időben Magyarországon egy nomád, vagy ázsiai várostípus lett volna elterjedve.

35 Csak egy biztos: az Alföldön már 1241 előtt léteztek gazdasági központok, elképzelhető azonban, hogy más típusúak voltak, mint a Nyugat- vagy Észak-magyarországiak. Változások a gazdasági életben, és később Bizáncnak a latinok kezére kerülése (1204) oda vezettek, hogy Magyarország a XIII. század elején elvált a kelet-európai gazdasági körtől, és a korábbinál szorosabban kapcsolódott a nyugat-európaihoz.

36 A jelek szerint most a Karintiához, és ezen keresztül az Észak-Olaszországhoz fűződő kapcsolatok váltak fontossá. Ezt világosan bizonyítja a friesachi dénárok nagy szerepe a XIII. század első fele magyar gazdaságában, amit mind régészeti, mind írásos adatok is igazolnak. Érdekes módon a legtöbb friesachi éremlelet az Alföldről és a Dél-Dunántúlról származik.

37 A magyar kereskedelem ezen irányváltozását is ki tudta Szeged a maga számára használni annak következtében, hogy a város és a nyugati országrészek között már korábban is léteztek gazdasági kapcsolatok: Zágrábot pl. szegedi sóval látták el.

38 Szeged jelentősége fennmaradt 1241 után is. IV. Béla Buda és Székesfehérvár szabadságával látta el.

39 Szeged az Alföld egyetlen városa, amely már 1272, V. István halála előtt királyi városi kiváltságlevélben részesült. Nem véletlen, hogy királyi kiváltságokban addig főként szlavóniai, és a nagy folyók menti települések részesültek.

40 (Ld. 1. ábra.) Szeged tehát az Alföld legjelentősebb települése maradt. További fejlődését a borés állatkereskedelem határozta meg. Külsőleg nem nagyon hasonlított a nyugati, beleértve a nyugat-magyarországi városokhoz. A királyi váron kívül, ahol többnyire a só34 Fontos kőemlékek származnak e tájról: így Szegedről, Aracsról, Csoltmonostorról, Dorozsmáról, Pusztaszerről, stb. Arpádkori kőfaragványok. Katalógus. Bp. 1978. 90., 100-101., 115-117., 184-186., 236-246. (Irodalommal.) 35 ERIK FÜGEDI: Die Entstehung des Stádtewesens in Ungarn. In: Alba Regia. Annales Musei Stephani regis 10 (1969) 104. — GYÖRFFY GYÖRGY: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a Honfoglalástól az Arpád-kor végi székvárossá alakulásig. Bp. 1997. 33-36. — A nomád-ázsiai elmélettel szemben: LÁSZLÓ GEREVICH: Die mittelalterlichen Stádte im Zentrum Ungarns. In: Vor- und Frühformen der europáischen Stadt im Mittelalter. Teil II. Göttingen 1973. 258. skk. 36 FÜGEDI i. m. 109. — GEREVICH, Hungary i. m. 450. — A korai magyar gazdasági és városfejlődés a szakirodalomban említettnél nagyobb jelentőségére, a kereskedelem keleti és déli fontosságára, és a XIII. századi változásra: KUBINYI ANDRÁS: „A magyar várostörténet első fejezete." In: Társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Fazekas Csaba. (Studia Miskolcinensia 2.) Bp. 1996. 36-46. — Uő.: A korai Árpád-kor gazdasági fejlődésének kérdőjelei. In: Valóság (1996/3.) 60-65. 37 GEDAI i. m. 111-131. Ld. a térképét, 145. A Dunántúl északi felében a bécsi dénár volt elterjedve. 146. (Térkép.) 38 JOHANNES B. TKALÓIŐ: Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae I. Zagreb 1889. 9. 39 Elenchus fontium históriáé urbanae III/2., quem edendum curavit András Kubinyi, quem ediderunt Mónika Jánosi, Péter E. Kovács, József Köblös, István Tringli. (Acta Collegii Históriáé Urbanae Societatis Historicorum Internationalis). Bp. 1997. 102-103. — 1247-ben már odaadományozta Tápé „terrat" IV. Béla király a szegedi hospeseknek. Uo. 41-42. 40 A korai városprivilégiumokra és a bennük tükröző királyi várospolitikára: KUBINYI ANDRÁS: A királyi várospolitika tükröződése a magyar királyi oklevelek arengáiban. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. (Memória saeculorum Hungáriáé 4.) Bp. 1984. 275-291. — A XIII. század második felei magyarországi városfejlődés legjobb összefoglalása: SzŰCS JENŐ: AZ utolsó Árpádok. (História Könyvtár. Monográfiák 1.) Bp. 1993. 266-276.