Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

5. Ráckeve

delem révén nagy fellendülést értek el.

375 Kévének sikerült mellettük meggazdagodni. A posztóhoz nyilván az állatexport ellenértékeként jutottak hozzá. A kézművesség Kevin is hamar jelentőségre tett szert. Mátyás idejéből, valószínűleg az 1470-es évekből fennmaradt a király megbízásából választott bíróság határozata, amely a városi mészárszékek és a mészáros ipar helyzetét tisztázta. A „közös földön", azaz közterületen létesített mészárszékeket idegennek eladni nem lehet, hanem csak a bíráknak, vagy az oppidum közösségének. Idegen mezővárosok lakói csak szombaton — nyilván a hetipiac napján — árulhatnak a városban.

376 Úgy látszik tehát, hogy akár sok más magyarországi városban, a mészárszék tulajdon elvált az ipar gyakorlásától,

377 és szabad adás-vétel tárgyát képezte. Talán nem véletlen, hogy a tanáccsal szemben álló felek, azaz nyilván a mészárszék tulajdonosok részéről egy képíró, azaz festő, és egy halász jelent meg. A tanács el akarta érni, hogy a mészárszékek városi tulajdonba kerüljenek, valamint biztosítani akarta a húsellátást is, amikor szombaton idegen mészárosoknak is engedélyezte az eladást. A kézművesség differenciáltsága is eléggé városias képet mutat, igaz, adataink itt is a török uralom első éveiből, 1546-ból származnak.

378 Ráckeve kézműves lakossága 1546 Iparág Szakmák % Iparosok száma % Fémipar, fegyvergyártás 6 24,0 17 11,1 Szövő-, fonóipar 2 8,0 4 2,6 Bőripar 3 12 7 4,6 Faipar 3 12 3 2,0 Élelmezési ipar 5 20 26 17,0 Ruházati ipar 3 12 81 52,9 Építő- és anyagipar 2 8 7 4,6 Egyéb 1 4 8 5,2 Összesen 25 100,0 ~ 153 100,0 A felnőtt férfilakosság száma 664, ezeknek 23 %-a kézműves volt. Az 530 családfőt számítva az arány 28,9%. A kézművesek között a szabók vezetnek 56 személlyel, őket 18 varga, 10 mészáros, 8-8 halász, borbély és ács, 7 szűcs, 6 kovács és 5 ötvös követi. A többi iparág kevesebb mesterrel volt képviselve. Mivel a város gazdagságát a kereskedők adták meg, és az ő foglalkozásuk a törökkori összeírásból — kilenc kalmár és egy csapláros kivételével — nem rekonstruálható, számuk nyilván magas lehetett. A város jelentőségére utal három középkori temploma. Ezekből kettőt ma csak újkori városlátképekből tudunk felismerni, ugyanis az egyiket a XVIII. század végén, a 375 KUBINYI ANDRÁS: Die Stádte Ofen und Pest und der Fernhandel am Ende des 15. und am Anfang des 16. Jahrhunderts. In: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650. Die ostmitteleuropáischen Volkswirtschaften in ihren Beziehungen zu Mitteleuropa. Hsgg. von I. Bog. Köln-Wien 1971. 354-358. 376 KOVACHICH, 1799. 224-225. 377 KUBINYI, 1973. 57. 378 KÁLDY-NAGY GYULA: Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546-1562). Ankara 1971. 85-89.