Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

5. Ráckeve

ben a bárókkal és nemesekkel, az ítélőmesterekkel és doktorokkal együtt maga ítélkezett.

355 Az ítélőmesterek a királyi kúria bírái voltak, azaz a királyné tulajdonképpen a királyi kúria bíróival együtt hozta meg határozatát. Mindennek ellenére arra nincs nyom, hogy Ráckevét a rendi értelemben városnak számító települések közé számították.

356 Magyarul városnak nevezték, erre Skaricza verses krónikája és a XVII. századi fennmaradt városi jegyzőkönyvek számos példát nyújtanak.

357 Ez azt jelenti, hogy az „oppidum" kifejezést nem mezővárosra, hanem a tulajdonképp a civitast jelentő városra fordították le. A jogi és terminológiai ellentmondások nehezen oldhatók tehát fel, ezért szükséges arra figyelnünk, hogy milyen lehetett a város külső képe. Itt sem egyértelmű a helyzet. A ma meglévő településszerkezetet halmazos, laza településként írják le. Az azonban nyilván az egész mai településre vonatkozik, hogy a parttal párhuzamos főutcája, egy párhuzamos és sok sugarasan kivezető utcája van.

358 A XVI-XVII. század fordulója harcaiban azonban a város elnéptelenedett, úgyhogy a városi jegyzőkönyveket csak 1605-től, a város második megszállása, betelepülése után kezdték vezetni.

359 Utána is többször leégett a város.

360 így a visszakövetkeztetés a középkorra a mai állapotból módszertanilag legalábbis veszélyesnek tűnik. És valóban, Skaricza részletes városleírását csak nagyon hipotetikus módon lehet a mai városalaprajzon azonosítani, ezért ezt meg sem kíséreljük. A leírás mégis képet nyújt Ráckeve XVI. század végi városias jellegéről. Hét piaca van szerinte a városnak, amelyek közül nyilván a Tágas Piac a fő, van külön széna és fa piac, azaz a piacok áruk szerinti differenciálódásáról is beszélhetünk. A hét megnevezett piac közül talán a Rácz piacot lehetne a szerb templom előtti térséggel azonosítani. A piacok leírása után az utcák következnek. Ezeket két csoportban sorolja fel: először a „fel", utána az „al" utcákat, ami alatt valószínűleg a városközponttól felfelé, illetve lefelé eső utcákra gondolt. A felfelé eső utcák száma öt, az alább esőké ugyancsak öt. Mivel azonban van egy „nagy fel utca" és egy „nagy al utca" is, ez nyilván ugyanannak az utcának két részét jelenti, és a Dunával párhuzamos mai Kossuth Lajos utcával és folytatásával, a Vörösmarty (esetleg Molnár) utcákkal azonos. Ezek után Skaricza a közöket sorolja fel, de saját bevallása szerint nem teljes számban. Talán nem tévedünk, ha utcák alatt a Dunával párhuzamos, hosszabb utcákra gondolunk, a közök pedig az ezeket összekötő és a Dunára merőleges, rövidebb utcák lehettek. Ilyenek ma is szép számban vannak. Az utcák és közök egy része, akár a piacoké, a lakosok foglalkozására utal. (Pl. Olajverő utca.)

361 Skaricza leírása azt mindenesetre bizonyítja, hogy a XVI. századi Ráckeve nem a mezőváros típusú településhez tartozik, hiszen nem csupán egy piaca van, párhuzamos utcák nélkül. Piacai, utcái és közei inkább városias jelleget kölcsönöznek neki. Ezt 355 Dl. 100 989. 356 Ezekre ld. KUBINYI, 1980. 215-246. 357 MAGDICS, 1888. 83-102. 358 Pest megye műemlékei II. 9. 359 MAGDICS, 1888. 94. 360 j^j ^Sg j 361 MAGDICS,' 1888. 91-92.