Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
3. Nyírbátor
„corporalis platea"-nak nevezett utca, az egyiket Tótzugnak hívják. Ez utóbbiból két „piatea" ágazik le: a Csebe utca és a Bogát utca. Vicusnak nevezik a Pócsi utcát, Vasvári utcát, Marheyket (másutt helyesen Marharth utca 205 ), Téglás utcát, és egy meg nem nevezett utcát. Van valahol a helység közepe táján egy viculus-nak, plateunculanak, sőt platea-nak is nevezett, nyilván kis utcácska, a Nemes utca. Ebből mindhárom fél részesül. Az utcácska észak-déli irányú, és a végén áll a plébános kúriája. A Szent György plébániatemplom kegyurasága közös marad. Említi a felosztás „locus fori"ként a piacot, ahol 18 mészárszéket osztanak fel. Az egyik osztozó fél részét ága kihalása után 1373-ban szintén felosztják. 206 Ez az oklevél is említi a locus fori-t, de a Vásár utcát is, a kettő feltehetőn azonos (fórum = vásár), de nem biztosan. Ez az osztálylevél említ egy Szolga nevű utcát is. A két oklevélből világos, hogy Bátor jelentős, sok utcás település. Egyik példája a faluközpontból sugarasan kiágazó utak mentén terjeszkedő településeknek, amelyeknek a Tiszántúlon más példái is kimutathatók. Az ismert utcanevek ugyanis környékbeli falvakról vannak elnevezve, azaz az odairányuló utakra utalnak. 207 Bogát délnyugatra, Pócs északnyugatra, Vasvár délkeletre szomszédos Bátorral, Téglás valamivel meszszebbre esik délen. 208 Ha ezeket a távolsági forgalom útvonalai szerint osztályozzuk, akkor két egymást keresztező főútvonalról beszélhetünk. Egyike ezeknek északnyugat felől a Pócsi utca és délkeleti folytatása a Vasvári utca, ez Nagykároly érintésével dél felől kerüli meg az Ecsedi lápot. A másik főútvonal délnyugat felől Debrecen irányából a Bogát utca, amelynek északkeleti folytatása vagy az ismeretlen nevű, vagy a Marharth utca lehetett. Ezen át északról lehetett Szatmár irányában megkerülni a lápot. A két piatea corporalis-t viszonylag könnyen lehet azonosítani, hiszen lényegében két észak-déli, egymással párhuzamos utcáról van szó. A nyugati a mai Bajcsy-Zsilinszky utca, a keleti a Kossuth utca, és folytatásai, a mai Szabadság tér és Árpád út. A háromszög alakú Szabadság tér lehetett a középkori Vásár utca, és így az egyik piatea corporalis része is, noha 1373-as oklevél szerint kelet-nyugati irányú volt, a valóságban azonban délkelet-északnyugati irányú. A Nemes utca nyilvánvalóan a mai Báthori István utca, amely a teret a plébániatemplommal és a kastéllyal köti össze. Az utca nyugati folytatása a téren túl a másik corporalis piatea-val köti össze a vásárteret. (Ma Zrínyi Ilona utca.) Bátor újkori városközpontja tehát többé-kevésbé megfelel a XIV. századi határjárásoknak, de ezek már egy későbbi állapotot tükröznek. A falu magja talán a Nemes utca lehetett a templomdomb alatt. Ezért is részesülhetett belőle mindhárom Bátori ág. A következő fázisban a Vásár utcánál jött létre a két fő távolsági útvonal találkozása. Neve alapján utolsónak kell tennünk a második főutca, a Tótzug telepítését. Ide idegen telepesek (tót = szláv) kerültek, és eredetileg mellékutca volt. (Zug = nehezen hozzáférhető szöglet.) 1354-ben minden esetre már az egyik bátori főutca. Ez az állapot nyilván a földesúri telepítő beavatkozás következménye volt már. 205 MAKSAI, 1940. 114. 206 CD LX/4. 1834. 672-681. 207 MAKSAY, 1971. 71. 208 Két Téglás jöhet szóba: a Szatmár megyei Ömböly melletti, és a Szabolcs megyei Hadház melletti. Az utcák helyzetéből az előbbi a valószínűbb. CSÁNKI, 1890.1. 486. 527.
