Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
I. A KORAI VÁROSTÍPUS - 1. Eger
Az egri települések egymáshoz viszonyított nagysága 1494-95 Városrész átlagos portaszám % Város (piac) 87 25,2 Szt. Miklós utca 7 2 Olasz utca 30 8,7 Szabadhely 57,5 16,6 Újváros 4,5 1,3 Harangozó utca 16 4,6 Falakon belül összesen: 202 58,4 Álmagyar 23,5 6,8 Tihamér 93,5 27,0 Cegléd^ 27 7,8 Falakon kívül összesen: 144 41,6 Egri települések összesen 346 100,0 A legnépesebb település tehát a XVI. században a falakon kívülre került Tihamér külváros volt. A települések pontos helyhezkötése nem egészen világos, de meg kell jegyeznünk, hogy ezeken kívül is voltak városrészek, amelyeket nem vettünk figyelembe, mivel nem volt önálló községi szervezetük, és így valószínűleg a fentiek között foglalnak helyet. Talán a capitulum-nak, Káptalan-sornak nevezett utca nem szerepel az adójegyzékekben, amely a piaci településhez tartozott, lakói viszont a kanonokok voltak. 23 Az agglomeráció azonban nem csupán ezekből állt. Az Eger-patak völgyében ugyanis ezeken felül egymással majdnem összefüggően északra kb. 4 km, délre kb. 12 km távolságon belül még egy féltucatnyi egyéb település terült el: északon Felnémet, délen Kistálya, Nagytálya, Kismaklár, Nagymaklár és a XV. században már puszta Andornak. 1494-95-ben Felnémeten 117,5, Tályán és Makiáron együtt 194 portát írtak össze. 24 Ilyenformán az egri völgyben egy nem egész 16 km hosszú és nagyon keskeny területen 657,5 jobbágyporta állott, ami igen jelentős népességkoncentrációt jelent. A XV-XVI. század fordulóján ugyanis Szabó István portánként átlag két háztartással (á 5 fő) számol, ami 6575 személyt jelentene. 25 Ez inkább minimális szám 26 , amelyhez még hozzá kell számítanunk a püspöki székhely papságát és szerzeteseit, a kanonokok, a püspökök, stb. szolgáit, úgyhogy az agglomeráció tényleges létszáma megközelíthette a tízezer főt, amelynek több, mint fele az egri településekre eshetett. 23 KANDRA, 1888. 439-441., 444-447. A városrészek helyhezkötése: KOVÁCS, 1965. 73-92. Ezt követtük, de meg kell jegyeznünk, hogy Pataki az utcákat másként azonosította. DERCSÉNYI — VoiT II. 16. 24 Ld. KANDRA, 1888. Uo. 25 SZABÓ ISTVÁN: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. In: Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics József. Bp. 1963. 77. 92. 26 Újabban a 8-10-es háztartási koefficienssel javasolnak számolni. MÜLLER RÓBERT: A középkori településtörténet kutatásának problémái. In: A településtörténeti kutatás módszertana. Vitaanyag. Összeállította Müller Róbert. Veszprém 1973. 63. Külföldön koefficienseket alkalmaztak. A kérdés megoldásra vár.
