Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
ból sem érték el a valódi városokat. Önálló kategóriák maradtak a falvak és a városok között." 19 E sorok írója a hatvanas évek végétől kezdve gondolkozott el arról, hogy a Szűcs Jenő által felismert 20 , és a külföldi szakirodalomban is bizonyított piackörzeti rendszerben a városok és a mezővárosok mellett a falusi piacok is szerepet játszottak. 21 A szerintem legkiválóbb magyar településtörténész, Major Jenő, hívta fel a figyelmemet Walter Christaller német földrajztudós központi hely elméletére 22 , amely szerint a „centrális helyek" hierarchikus térbeli rendet képeznek. Ennek meglétét a modern Magyarországon Major Jenő bizonyította be egy tanulmányában. 23 Gondolkoztam azon, hogy a középkori Magyarországon ennek fennállását milyen forrásanyag alapján lehetne igazolni, hiszen olyan adatokra lenne szükség, amelyek az egész országból rendelkezésünkre állnak, az oklevelek azonban csak hiányosan maradtak ránk, így teljességre nem törekedhetünk. Végül a külföldi egyetemekre beiratkozok számát találtam erre a leginkább alkalmasnak. Rájöttem ugyanis arra, hogy a szomszéd Ausztriában az egyes településekről egyetemekre beiratkozok száma nagyjában megfelel azon települések más forrásokból igazolható jelentőségének. A magyarok főként a bécsi és a krakkói egyetemet látogatták a középkorban, ezek anyakönyvei pedig fennmaradtak, így alkalmasak országos összehasonlításra. Mivel az 1514-es parasztháború után csökkent a hazánkból külföldi universitasokat felkeresők száma, az 1440-1514 közti 75 évet dolgoztam fel. A két szomszéd ország egyetemeire ebben az időben 138 magyarországi helységből iratkoztak be legalább nyolcan. Ez kiadott egy térképen is bemutatható hierarchikus településhálózati rendszert, és kiderült, hogy ebben az ún. „igazi városokon" kívül a földesúri városok, sőt számos mezőváros is jelentős szerepet játszott. 24 Abban azonban biztos voltam, hogy önmagában az egyetemre járás alapján nem emelhetem ki a sok száz oppidum közül azokat, amelyek a város szerepét tölthették be. Ugyanis egyre inkább kialakult bennem a meggyőződés, hogy a mezővárosok egy része város szerepet tölt be, így része a városhálózatnak. E szerint valami probléma van a Mályusz-féle, rám is erősen ható, koncepcióval, amely csak az ún. „igazi városokat", azaz a királyi szabad civitasokat tartja városnak. Az egyetemre járás kritériuma mellett nyilvánvaló jelzős értéke van a Fügedi által vizsgált koldulórendeknek is. Először a piackörzeti rendszer rekonstruálására gondoltam, és elkezdtem gyűjteni a sokadalom- (az országos, vagy évi vásár középkori magyar neve) és a hetipiactartásra vonatkozó adatokat. Ezt azóta sem fejeztem be, így nagy gyűjtésem ellenére még mindig találok újabb vásár, vagy piacadatokat. Különösen hasznosnak bizonyultak az ún. „három vásáros kikiáltások", amelyek azokban a megyékben, ahol viszonylag sok fennmaradt, mint a Felső-Tisza vidékén, vagy Baranyában szabályos rendszert alkot19 Uő., Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. In: Történelmi Szemle 14 (1972) 321-342. Uj kiadása: Kolduló barátok i. m. 336-363., 515-519. Az idézet: uo. 355. 20 Szűcs i. m. 92-111. 21 HEKTOR AMMANN: Vom Lebensraum der mittelalterlichen Stadt. Eine Untersuchung am schwábischen Beispielen. In: Berichte zur deutschen Landeskunde 31 (1963) 284-316., 22 WALTER CHRISTALLER: Die zentralen Orte im Süddeutschland. Jena 1933. Uj kiadása: Darmstadt 1968. 23 MAJOR JENŐ: A magyar városhálózatról. In: Településtudományi közlemények 16 (1964) 32-65. 24 KUBINYI ANDRÁS: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. In: Településtudományi közlemények 23 (1971) 58-78.
