Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁG KÖZÉPKELETI RÉSZE VÁROSFEJLŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ
A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁG KÖZÉPKELETI RÉSZE VÁROSFEJLŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ A középkori Magyarország városai közül a többség vagy a Dunántúlon, vagy pedig a határok közelében, a mai Szlovákiában, ill. Erdélyben feküdt. A Duna és Erdély közti területen, ami a Nagy Magyar Alföld tájegységének felel meg, csupán egyetlen szabad királyi város (ha eltekintünk a főváros, Buda, bal parti testvérvárosától Pesttől), Szeged és néhány püspöki székhely képviselte a városokat. A püspöki székhelyek azonban jogilag — és az alföldiek városképileg sem — nem érték el a királyi városokat. A középkor második felében viszonyt viszonylag nagyszámú nem teljes jogú városokat, a forrásokban oppidumnak nevezett mezővárosokat találunk ezen a területen. Mindez a városmentesség, ill. a jogi értelemben vett városok szinte teljes hiánya azért is különös, mert mint arra más helyen rámutattam, az Alföld különösen déli részének a korábbi, főleg az 1241-es mongol betörést megelőző időszakban nagy kereskedelmi jelentősége volt, és Szeged fejlődését épp ez segítette elő. A későbbi időben pedig a szarvasmarha-kivitel, és egyes települések esetében a szerémségi borral való kereskedelem a mezővárosok (oppidumok) nagyarányú fejlődését hozta magával, úgy, hogy ezek a nem teljes jogú városi települések egy része a valódi városokéval vetekedő gazdagságot ért el. 1 A tudományos irodalomban — főként a földrajz, és néprajztudományban — viszont egy specifikus alföldi magyar várostípusról tudnak. Ezt Prinz Gyula a sugaras halmaztelepülésben vélte felismerni, amelynek analógiáit Turkesztánban kereste. 2 Ugyanezt a típust a néprajzos Györffy István eltérően értékelte. Az alföldi nagy parasztvárosok alaprajzában kettősséget ismert fel: a gazdáknak eredetileg két beltelkük volt, a belső övezetben épültek fel a lakóházak, a külsőben az ólak. („Ólaskert".) Véleménye szerint ez a kertes, ólaskertes, szálláskertesnek nevezett várostípus a honfoglaló magyarok téli szállásaiból vezethető le. 3 A külföldi városépítési 4 , — földrajzi 5 és — történeti 6 irodalom a mai napig használja erre a várostípusra a németül is „Alföldstadt"-nak, angolul „ Alföld-town"-nak nevezett terminus technicust, mint egy jellegzetes magyar, középkori eredetű településforma nevét, annak ellenére, hogy az alföldi várostípus ázsiai, ill. középkori eredeztetésével szemben a magyar szakirodalomban és forrásokban kiválóan jártas várostörténész, Komád Schünemann már több, mint fél év1 KUBINYI, 1980. 423-444. — Magyarul ebben a kötetben: 169-179. 2 PRINZ, 1922. 3-5. 3 GYÖRFFY, 1942. 153-215. - Uő: Magyar falu, magyar ház. Bp. 1943. 97-108. 4 EGLI, 1962. 243. skk. 5 DlCKINSON, 1962. 414-415. 6 K.-D. GROTHUSEN: Entstehung und Geschichte Zagrebs bis zum Ausgang des 14. Jhs. Wiesbaden 1967. 12., 52., 54.
