Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - Az úrbérrendezés a Bánságban

I. II. III. 51 kr 38 1/4 kr 30 1/2 kr 28 1/2 kr 17 kr 17 kr 16 1/2 kr 10 kr 10 kr 10 1/2 kr 6 1/4 kr 6 1/4 kr A pálinkafőző üstök taksája 2 forint. A kereskedőket négy osztályba sorolták s annak megfelelően az első osztályba kerültek a selyem, posztó és más értékesebb árucikkek eladói, ezek évi adója 20 forint. A második osztályba a vásárosok kerültek, kik évi 15 forinttal tartoztak. A harmadik osztályba a falusi boltosok s a vásári szatócsok kerültek évi 10 forint taksával. Végül a negyedik osztályba kerültek a házalók, kiknek vásári sátraik sem voltak, s ezeknek terhe évi 3 forint. A kisdézsma úgyszintén a telek nagyságától függött. Ez egy egész telek esetében 2 tyúk, 2 kappan, 12 tojás, egy icce vaj, 30 ház után egy borjú, vagy egy forint 30 krajcár. Mindez természetesen a telekrésznek megfelelően osztódott. Általában azonban a kisdézsmát pénzben megválthatták, melynek összege I. osztályú telek esetében 51 krajcár, II. osztályú teleknél 38 1/2 krajcár, III. osztályú teleknél ugyanennyi. A negyed- és nyolcadtelkesek 10 1/2, illetve 6 1/2 krajcárt fizettek. A nagydézsma a termés kilencede minden szántóföldi termény után. Ezt augusztus 20-ig be kellett szedni. A kerti termény nem volt dézsmálható. Kilencedet kértek a bárány és kecskegida, a méhkas után, de ez is megváltható volt pénzben, mégpedig 1 1/2 krajcár a bárány és kecskegida, s 4 krajcár a méhkas után. Mindez azonban a földesúr és a jobbágy szabad egyezkedésétől függött. Az úrbértörvény szabályozta az erdőhasználatot is. Biztosították az úrbéresek számára a szabad faizást, s ezért a földesúr nem követelhetett külön szolgálatot. A makkoltatásért sertésenként 6, malaconként 3 krajcárt kellett fizetni, legalább 3 hónapi makkoltatás idejére. Más falu sertéseinek makkoltatása esetén a helyi jobbágyokat kártalanították. Amennyiben a faluközösségnek saját erdeje volt, a makkoltatás és gubacsszedés után nem követelhettek semmi bért. Az urbárium szabályozta a büntetéseket is. Törvénytelen favágás, makkoltatás esetében kettős pénzbírság, súlyosabb esetekben (erdő- vagy nádasbeli tűz stb.) testi fenyítés, illetve tömlöc járt. A kocsmatartás, szabad borárulás Szent Mihálytól karácsonyig, vagy Szentgyörgy napig volt megengedve. A vadászat, madarászat, halászat mint regáliák a földesurat illették, kivéve a község nádasait, tavait, ahol a halászat és a nádalás megengedett volt. A földesúr és a jobbágy közösség közötti mindenféle szerződés hitelesítendő volt s annak feltételei nem haladhatták meg az urbárium megszabta terheket. Külön paragrafus foglalkozott az igazságszolgáltatással. Első fokon az úriszék ítélkezett s célja nagy általánosságban a rendtartás volt. Azonban abban az esetben, ha a kisebb vétségek elbírálása a falu önkormányzatának hatáskörébe tartozott, az úriszéknek kellett felügyelni a törvényességre. Úriszéket évente legalább egyszer kellett tartani. Az úriszék ítélete ellen a vármegyéhez lehetett fellebbezni.