Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - Az úrbérrendezés a Bánságban
Temesvölgy, Tiszafa, Tuffás, Udvarszállás, Újborlovány, Újmoldova, Újsopot, Újszagya, Vámosmarga, Vár, Várcsaró, Vaskő, Vassafalva, Verend. Temes megyében: Csehfalva, Deliblát, Dunadombó, Fürjes, Gajtas, Gerebenecz, Homokszil, Kevepallós, Körtéd és Vöröstemplom. Torontál megyében: Alibunár, Árkod, Árkos, Baranda, Bárányos, Borcsa, Botos, Dobra, Farkasd, Ferdinándfalva, Homokbálványos, Homokos, Homokszil, Istvánháza, Izbistye, Kevedobra, Őrlőd, Palánka, Pancsova, Periász, Plosics, Salhausen és Szöllöshegy. AZ ÚRBÉRRENDEZÉS A BÁNSÁGBAN A megyei közigazgatás visszaállítása után nyomban előtérbe került az úrbér-viszonyok rendezésének kérdése is, ami annyiban volt lényeges, hogy a sorozatos betelepítések révén a Bánátban a legkülönbözőbb függőségi viszonyok alakultak ki. A bánsági úrbéri törvény kidolgozásában jelentős szerep hárult Niczky grófra. Végül is a bánsági megyékre vonatkozó úrbérrendezési törvényt 1780. október 17-én hirdették ki és november elsején vezették be hivatalosan. A törvény a valóságban a Mária Terézia-féle 1767-es úrbérrendezés alkalmazása volt a helyi viszonyoknak megfelelően. 3 A jobbágytelkeket egységesen határozták meg, a föld osztályozásától függetlenül, mégpedig: - az egész telek tartozéka: egy hold belsőség, 24 hold szántóföld, 6 hold kaszáló, 3 hold legelő, összesen: 34 kataszteri hold, - a féltelek tartozéka: egy hold belsőség, 12 hold szántóföld, 4 hold kaszáló, 1 hold legelő, összesen 19 hold, - a negyedtelek tartozéka: 1 hold belsőség, 6 hold szántóföld, 3 hold kaszáló, 1 hold legelő, összesen: 11 hold, - a nyolcadtelek tartozéka: 1 hold belsőség, szántó és kaszáló együtt 3 hold, 1 hold legelő, összesen 7 hold. Amennyiben a belsőség kisebb, a hiányt szántóban és kaszálóban pótolták. Amennyiben a jobbágy képtelen volt állami és úrbéri terheinek eleget tenni, és földjét nem művelte meg, úrbéri földjét elvehettek, de semmiképpen nem csatolhatták allodiális földhöz, hanem mint úrbéri földet más jobbágynak kellett átadni. A jobbágytelek örökölhető, az örökös között megosztható, illetve eladható (átruházható) volt. Amennyiben a jobbágy örökösök nélkül halt meg, úgy megfelelő leltár készítése után úgyszintén más úrbéresnek kellett átadni. Kiskorú örökös esetében az úrbéri földet kiárendálták s az utána járó jövedelmet elszámolták mindaddig míg a kiskorú örökös nagykorú nem lett. 3 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés kérdését terjedelmesen SZABÓ DEZSŐ dolgozta fel. „A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában". Budapest, 1933. — Az összeírás statisztikai hasznosítására nézve lásd: FELHŐ IBOLYA: A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek. A történeti statisztika forrásai (Szerk. Kovacsics József). Budapest, 1957. 200-224., Ugyancsak tőle: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában I. Dunántúl. Budapest, 1970. — Lásd még: VARGA JÁNOS: Jobbágyrendszer a Magyarországi feudalizmus kései századaiban (1556-1767). Budapest, 1969. — Megyei szinten számtalan dolgozat jelent meg (Arad, Békés, Borsod, Szatmár megyék, stb.)
