Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Mercy kormányzata és a betelepítések első korszaka

kerület lakott lakatlan Karánsebesi 71 5 Lippai 65 70 Facseti 64 36 Orsovai 26 5 Almási 13 1 Klisszura 23 3 Összesen: 532 331 Nyilvánvaló, hogy a pusztulás ott volt a legnagyobb, ahol a vég nélküli harcok a legtöbb kárt tették, mindenekelőtt a temesvári, csanádi, lippai, becskereki kerületekben, a legkisebb főleg a déli vidéken, ahol a török uralom korán beállt s a harcok se húzódtak le annyira délre. A lakatlan helységek többségükben a XVI. századi Összeírásokban azonosíthatók. A Mercy-féle összeírás és térkép nyújtotta kép tökéletesen fedi Griselini észrevételeit. A lakott helységek is többnyire aprók, rendezetlenek, mind a határhasználat, mind a belső telkek tekintetében. A városok közül csak Temesvár, melynek lakosságát Mercy nem jelzi, Karánsebes és Lúgos mutattak igazán városi képet. A középkorban oly jelentős Lippa alig érte el a 70 házat, akárcsak Versec, vagy Pancsova. Ha a települések nagyságát elemezzük, a következőket állapíthatjuk meg: a falvak száma a házak száma tekintetében 1-10 11-20 21-50 51-100 101-200 200 felett 134 176 228 97 10 3 Ebben az áldatlan helyzetben hárult Mercy grófra a feladat, hogy életet leheljen az elvadult, rendezetlen, meggyérült lakosságú tájba. MERCY KORMÁNYZATA ÉS A BETELEPÍTÉSEK ELSŐ KORSZAKA A Bánság bekebelezése után a bécsi kormányzat rögtön elhatározta, hogy az újonnan szerzett tartományba új telepeseket hoz. Ez a betelepítés már 1716-ban kezdetét vette, s kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1840-es évekig tartott. Magának a kérdésnek bőséges irodalma van. Természetesen más és más szempontok szerint közelítette meg a kérdést a magyar, román és német történetírás. Általában a betelepítések hullámait az uralkodók nevéhez kapcsolták, vagyis III. Károly, Mária Terézia és II. József korához. Ez a felosztás azonban nem teljesen logikus, mert ez csak a német telepesekre vonatkozik s figyelmen kívül hagyja a XVIII. század szerb és román, hasonlóképpen a XVIII. század végi de főleg a XIX. század eleji magyar, mindenekelőtt dohánykertész telepítéseket.