Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - A kamarai birtokok eladása és a magánuradalmak kialakulása

- kereskedők adója - überlandok bérlete - pusztabérletek - házas zsellérek adója - egyéb 29,84 forint 631,34 38/40 forint 234,14 forint 60 forint 38,3 forint összességében az uradalom évi jövedelme az aliódium nélkül 18 838,28forint. Dézsmamentes földek: 4 hold a templomnak, 14 hold a papoknak, 4 hold az iskolának és 60 hold a községnek (szaporító állatoknak rét és legelő). Az átlagos terméshozam 7 1/2 a búza, 8 az árpa, 9 a zab és 10 kukoricánál pozsonyi mérőben. A birtokot az új tulajdonos folyamatosan korszerűsítette. A kiterjedt mocsarakat és tavakat részben lecsapolta, részben gátakkal szabályozta és helyüket rétekké, szántóföldekké alakította át. Az azelőtt lakatlan területet a szomszéd megyékből toborzott magyar telepesekkel népesítette be, akik többségükben dohánykertészek voltak. így telepítette be Csőszteleket, Magyarcsernyét és Németcsernyét. 1824-ben a csősztelki magyarokat Magyarcsernyére telepítette át. Állatállományát úgy kifejlesztette, hogy a környék csodájára járt.

68 Az uradalmak másutt is modern szarvasmarha, birka és sertéstenyészeteket szerveztek. Szorgalmazták a takarmánynövények, főleg repce, lóhere, lucerna, takarmányrépa termesztését, az ipari növények közül pedig mindenekelőtt a dohányültetvényeket. Sorra telepítették a dohánykertészségeket (Battyánháza 1831, Aurélháza 1843, Bolgártelek 1844, Csóka 1791, Ferencszállás 1830, Hódegyháza 1843, Kisszentpéter 1843, Kistelep 1843, Klárafalva 1781, Kübekháza 1844, Lovrin 1785, Lukácsfalva 1785, Majdány 1783, Magyarszentmihály 1832, Majlátfalva 1819, Ószentiván 1843, Padé 1784, Porgány 1838, Pusztakeresztúr 1792, Rábé 1838, Száján 1806, Tamásfalva 1841, Temeskovácsi 1843, Ürményháza 1842, stb.).

69 Az uradalmak árutermelésre rendezkedtek be. Jövedelmezősége érdekében továbbra sem erőltették a robotot, többnyire pénzbeli megváltáshoz, vagy magánegyezkedéshez folyamodtak, mint például Écska esetében is. Elterjedt viszont a bérmunka egyes formája: a részes művelés, uradalmi cselédek alkalmazása vagy a fizetett napszám. Nem véletlen, hogy a XIX. század első felében Temes és Torontál megyékben annyira megnő a hazátlan zsellérek és szolgák száma. Feltétlenül meg kell említenünk a rendszeres határhasználatot. Galgóczy is megemlíti, hogy a legrendezettebb határhasználat a Bánságban figyelhető meg, „hol bár a tagosításon kevés határ ment keresztül, de többnyire már eleve az ezen tájon lévő számos új telepítmény a Mária Terézia urbárium után szabályoztatott s jobb elrendezéssel dicsekedhetik, mint sok legújabban tagosított helyeken."

70 Nem okozott feszültséget, mint más megyékben, a legelőelkülönítés sem. Bár ezt az 1836-os törvények szabályozták, általában az uradalmi és úrbéri legelők elkülönítése 68 Fehér Megyei Levéltár, Csekonics család levéltára, XIII. 5. 14. d., Mérei i. m. 47. 69 Galgóczy i. m. 261. Ibidem 106.