Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - A császári berendezkedés kérdése

Mint már említettük, az új tartomány élére Gróf Claudius Florimundus Mercy lovassági tábornokot nevezték ki, egy ideiglenes tanáccsal „Landes-Einrichtungs Commission" néven, hogy intézze a közigazgatást, katonai és pénzügyi dolgokat. Az új tartomány megszervezésére nézve Mercy is benyújtott 1717-ben egy tervezetet. Azt javasolta, hogy a történelmi fejlődést tartva szem előtt a Temesi bánságot négy kerületre (districtus) osszák fel. Minden kerületnek legyen alispánja (Vode gespan), továbbá a magyar közjognak megfelelően minden kerületben szolgabíró (Stuhlrichter) álljon, ki felügyeli a községek bíráit, beszedi a közpénzeket, stb. 1717 novemberében udvari bizottság érkezett Bécsből Temesvárra, mely Mercy javaslataiból törölt mindent, ami a magyar vármegyékre emlékeztetett. Elvetette Mercy megyei felosztásra vonatkozó tervezetét s az osztrák örökös tartományok mintájára 13 kerületre, 6 katonai századvidékre és a kliszurai hegyvidékre osztotta a következőképpen: - Torontálban: csanádi, becskereki és pancsovai kerületek, - Temesben: temesvári, csákóvai, verseci és újpalánkai kerületek, - Krassó-Szörényben: lippai, facseti, lugosi, karánsebesi, almási és orsovai kerületekre a Kliszurával. A tiszai, dunai, marosi közlekedés biztonsága érdekében létesültek a mokrini, kikindai, franyovai, melencei, botosi és idvori katonai századok. A régi Csanád és Arad megyék Marostól délre eső területei is ide lettek csatolva. Az összes kerületek élére a Temesi kormányszéket (Landes Administratuon des Temescher Bánat) nevezték ki. A kerületek élén 11 tiszttartó (Werwalter) állt, melléje kirendelt vámszedőkkel, harmincadosokkal, sótisztekkel és írnokokkal.

4 Mercy a világos fejű, európai látókörű katonapolitikus mindenekelőtt az elvadult, de termékeny táj újranépesítését tekintette első feladatának. Hivatalba lépése után azonnal, már 1717-ben elvégeztette a bánsági területek lakosságának összeírását, majd hat évvel rá elkészíttette annak részletes térképét is. A Mercy-féle összeírás már csak azért is lényegbevágóan fontos, mert többé-kevésbé átláthatóan összehasonlítható az 1554 és 1559 közötti török defterekkel. Megnehezíti feladatunkat azonban a két összeírás nyelvének különbözősége és az ezekből fakadó rengeteg elírás, a helynevek sokszor kibogozhatatlan fordítása. Másfelől a két összeírás területileg sem fedi egymást, egyrészt a kétféle közigazgatási beosztás, másrészt a török hódoltság változó határai miatt, tekintetbe véve az Erdélyi fejedelemség bánáti birtokait is. Ennek ellenére a két összeírásból nyilvánvalóan szembetűnik a pusztulás, a demográfiai apadás vagy stagnálás s a lakosság nemzetiségi megoszlásának teljes megváltozása. A magyarság pusztulása, elvándorlása már a XV. század elején megindult, s helyére tömegesen jött be a szerb és román lakosság. Temes és Torontál megyékben a helynevek többsége a török defter szerint is magyar eredetű, akárcsak a szerbes végződésű helynevek szótöve. A Szörényi bánság helynevei többségükben szlávosak vagy románosak. Mindebből nemzetiségi megoszlásra következtetni azonban nehéz, tekintetbe véve az évszázados szláv-román szimbiózis nyelvi hatásait. Szentkláray Jenő: Mercy Claudius..., Borovszky, Temes...