Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - A községek belső infrastruktúrájának kialakulása

stb. 1780 1828 1780 1828 1828 1828 Ujhely 85 15 Újpécs 89,6 36 10,4 16,7 32,5 14,8 Újszeged 100 82,2 6,5 11,3 Új szentiván 48 48 2 2 Újvár 88 6 6 Ürményháza 91,6 6,6 1,8 Valkány 91,3 52,2 8,7 44,9 2,9 Verbicza 77,7 22,3 Verboriti sziget 100 Vizesda 93 3,5 3,5 Zichydorf 38,6 38,1 16,1 7,2 Zombor (Kis) 95,1 38,7 4,9 60,1 _ 1,2 Zsigmondfalva 72,3 20,3 7,4 Temesvár szabad királyi város kézműves, Városrész zsellér szolga kereskedő, polgár honoratior Belváros 31,2 29 23,5 16,3 Német Gyárváros 48,7 16,2 28,3 6,8 Illir Gyárváros 38,2 13 41,9 6,9 Józsefváros 41,4 17,1 30,2 11,3 Alsóváros 50,8 20,2 24 5 Allodium 100 Az egész város társadalmi 35,1 32,6 24,6 7,7 megoszlása Az egyes helységek belső társadalmi megosztottságát vizsgálva az első látásra kiderül a telkes jobbágyság arányának csökkenése s a zsellérség arányának jelentős gyarapodása. Ez önmagában még nem utal leszegényedésre, hiszen a korábbiakban láttuk, hogy a zsellérrendű falvak milyen jelentős állatállománnyal rendelkeztek. Másfelől a zsellérek között is sok a kontraktualista, különösen a dohánykertész községek esetében. Következésképpen el kell különítenünk az úrbéres jobbágyságot a szerződéses zsellérektől s maga a telkes paraszt is nem minden esetben módosabb a szerződéses zsellérnél. Rendkívül megcsappan a telkes jobbágyság aránya a mezővásorokban és nagyközségekben, ahol már nagyszámú földtelen zsellér és szolga telepszik meg. Ugyanakkor a nem mezőgazdasággal foglalkozó családok száma sem elhanyagolható, ami egészséges belső infrastruktúrára utal.