Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - A török kiűzése
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) A TÖRÖK KIŰZÉSE 1716-ban a hadi tanács megkezdte az újabb törökellenes háborúra való készülődést. Három hadtest indítását határozták el: Savoyai Jenőt 60 000, Stahremberget 30 000 és Haistert 20 000 emberrel. Nyilvánvaló volt, hogy a támadás főiránya Temesvár, ahová a törökök 13 000 erővel toborzott románt hoztak a vár megerősítési munkálatainak elvégzésére. Az ellenségeskedést Pétervárad parancsnoka, Löffenholz kezdte meg, aki elfoglalta Mitrovicát a Száva torkolatánál, majd Rácsét 5 mérföldre Szalánkeméntől. A török főerő a nagyvezírrel az élen Zimony és Vanovice között táborozott. Arra a hírre, hogy a nagyvezír a Száván hidat épít, Savoyai Jenő Pálffy tábornokot küldte 1 600 lovassal előre, de ő a túlerő miatt visszavonult. A törökök mintegy 150 000 emberéből, 40 000 janicsár és 30 000 szpáhi volt harcképes, a többit tatárok, románok, arnóták alkották. Griselini aprólékosan leírja a csatát, mely a császári erők fényes győzelmével ért véget. A törökök 30 000 embert vesztettek s az egész török tábor felszerelése s hadi készlete a császári erők zsákmánya lett. Egy nappal később Karlócán (Srem. Karlovci) a nagyvezír meghalt. A győzelem után Savoyai Temesvár ellen indult. Az ostromhoz 16 lovas ezredet összpontosított Pálffy vezénylete alatt. Október 13-án a várra kitűzték a fehér zászlót. A törökök szabad elvonulást nyertek, de minden fegyvert és muníciót a várban kellett hagyniok. A herceg a várat Paul von Wallisra, a Bánság kormányzását pedig Mercy tábornokra bízta. Rövidesen megadta magát Pancsova is, ahová Mercy vonult be. Hasonló sorsra jutott Újpalánka is. 1717-ben sor került Belgrád ostromára is, mely megadta magát. A törökök Nisig vonultak vissza alig 30 000 emberrel. 1718. augusztus 21-én aláírták a pozserováci békét, melynek értelmében az egész Bánát, Észak-Szerbia és Olténia osztrák uralom alá jutott. 1 A Bánát 164 éves török uralom alatt nem néptelenedett teljesen el, de népessége megcsappant s gazdaságilag teljesen tönkrement, a földek hatalmas területeken elmocsarasodtak. De idézzük Griselinit: „Számos helység, melyeket a XVI. század első felében Oláh Miklós magyar történész megemlít, már nem létezett. Ugyanakkor a lakott vidékek elnéptelenedésével párhuzamosan megszaporodtak a mocsarak és állóvizek. Az is igaz, hogy a régebbi időkben a Maros közelében és a Tisza mentén Szegedtől Titelig mocsaras volt a vidék. Ezek a mocsarak azonban nem terjedtek ki annyira, mint 1717-ben. Az Aranka mocsarai Kiskanizsáig s Mokrinig értek. Emellett a Bega, Temes, Birda, Berzova folyók számtalan patakocskával és apró vizekkel a maguk sorsára voltak Griselini i. művei, az idézetek a jelzett román fordításból 110-132.
