Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A BÁNSÁGI TÖRTÉNETÍRÁS
A BÁNSÁGI TÖRTÉNETÍRÁS A Bánsággal foglalkozó történeti irodalom rendkívül gazdag. Az 1716 és 1748 közötti korszakot tárgyaló monográfiák, tanulmányok s a különféle közlemények száma többszázra becsülhető a mindeddig ennek még summás felmérést sem végezte el senki. Megnehezíti a feladatot e táj színes etnikai képe is, hiszen a kérdést más-más oldalról közelítette meg a magyar, német, román és szerb történeti irodalom. A sokszor homlokegyenest egymásnak ellentmondó nézetek egyeztetése lehetetlen, mert a nemzeti beállítottság, nem kevésbé az egyetemes európai szemlélet hiánya sok ferde, az igaz valóságtól eltérő következetésekhez vezetett. A pozitivista történetírói gárda, mind német, mind magyar vonalon rengeteg adatot tárt fel, de ezek szétszórtságában mindmáig nem alakult ki egy reális, egységes kép a Bánság fejlődéséről az említett korban, sem demográfiai, sem gazdasági vonatkozásban. A sok apró adatból nehéz nyomon követni s megérteni sem lehet az osztrák katonai adminisztráció merkantilista s főleg államérdekeket szem előtt tartó törekvéseket. De nem áll előttünk világos kép a Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben a magyar vármegyei rendszer révén bekövetkezett közigazgatási és társadalmi változásokról sem. A román és szerb történetírás is, egészen az utolsó évtizedekig befelé fordult, fő kutatási területe a görög-keleti egyház szervezete, a nemzetiségi mozgalmak, stb. A II. világháborút követő évtizedekben a hangsúly áttevődött az erőszakolt osztályharcra, munkásmozgalomra, s természetesen a szocializmus építésének magasztalására. A bánsági román történetírásban az áttörés csak az utolsó 25 évben következett be, amikor egy fiatal, új nemzedék figyelme a Bánság jellegzetes gazdasági életének fejlődése felé irányult, felismerve a táj különleges jellegét és sajátos eltérését a közép-kelet európai fejlődésétől. Ez a gárda — amelyre egyébként még visszatérünk — közös útra talált a német kutatókkal is. Sajnálatos tény azonban, hogy az első világháborút követő években s még inkább 1945 után éppen a magyar történetírás mellőzte a tájat, alig-alig találunk néhány apróbb adatközlésnél egyebet, ami magyar részről beilleszthető lenne a rendkívül gazdag román és német forráskutatások és tanulmányok gazdag sorába. Az egyetlen kivételt a temesvári múzeum munkatársa, Kakucs Lajos jelentette, ki a Bánság mezőgazdaság kapitalista fejlődéséről írott doktori dolgozatában elsőként közelítette meg a kérdést az egyetemes európai történetszemlélet oldaláról, a Bánság gazdasági fejlődését elemezve a XVIII. században ás a XIX. század első felében. Sajnos külföldre távo-
