Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL
Az átlag közelében lévő kertészetek örökváltságának a kifizetési határideje Nagymajláthnál 1956, Magyarfakertnél 1955, Albertin 1955, Geöcztelepen 1956, Ambrózfalván 1955, Királyhegyesen 1959. Hátrányosabb helyzetük miatt fizetési záró határidejük, főleg az adóssághalmozódás miatt tolódott ki jelentősen. A sort záró 4 kisebb kertészet közül a három német falu lakossága, fizetési határidő dolgában, megelőzte a középmezőnyt. Kisszentpéternek és Kistelepnek 1944-ben, a Kovácsi-telepeseknek meg 1915-ben járt le az örökváltság-törlesztése. Ez az „előreruccanás" részben azzal magyarázható, hogy ezeket a kis kertészségeket a továbbiakban megnagyobbították, s minden bizonnyal helyzetük ezzel is javult. További előrelépést hozott számukra az is, hogy a kötelező feles dohánytermesztés 1851-ben megszűnt. Számukra ez azért is jelentett előnyt, mert Kisszentpéter és Kistelep területén volt a legnagyobb a kötelező feles dohányföld. A legnagyobb területű dohányfölddel jelentősen növekedett a szabad használatú földek területe. Helyzetük tehát a kiindulási állapothoz képest megjavult, és azonfelül a szentandrási kerülethez tartoztak, melynek adatait az előbbiekben kedvezően ítéltük meg. Itt bizonyos fokú meglepetés a Kovácsi-telepeseknél van. Esetükben nagyon sokat segített az emberi tényező, kertészeinek jó „hozzáállása" az adósságuk törlesztéséhez. Mednyánszky házával kapcsolatban helyzetük előnyösebbé válását nem tudjuk megvilágítani. Az 1956-os határideje 619 megegyezik a középtájon elhelyezkedőkével, eredménye nem rosszabb azokénál az alacsonyabb pontszáma ellenére sem. Mint láttuk, arra a kérdésre, hogy melyik kertészet volt a legelőnyösebb, csak részben tudtunk feleletet adni, mert a rendelkezésre álló adatok alapján csak az anyagi előnyök és hátrányok értékelhetők. Rendkívül fontos azonban az életfelfogás, a munkához való viszony és az életmód, ami az egyes kertészetekben kialakult. A jó vagy kevésbé jó közszellem sokat viheti előre, ill. hátráltathatja egy-egy kertészség ügyét. Ilyen vonatkozásban a kamarai uradalom csak egy erkölcsi és egy vagyoni bizonyítvány alapján szelektált, és még ezeket sem követelte meg minden esetben, amikor a kertészeteket létesítette. Ez pedig édeskevés. A kertészek alaposabb megválogatására a sürgető idő miatt nem is volt az uradalmi tiszteknek lehetősége. Csak később a hibák láttán fogalmazták meg, hogy a kertészek munkaerejét és a dohánytermő terület nagyságát összhangba kell hozni. 620 A telepítést talán ennek az összhangnak a megteremtésével kellett volna elkezdeni, hogy elkerüljék a túlterhelést, a velejáró anyagi károkat és a közfelfogás irányváltását a dohánytermesztés körül. Ambrózy br. hibájának róják fel a feles dohánytermesztés bevezetését a kincstári uradalmakba. Tény és való, akkoriban ez a divatozó kertész szerződési forma volt leginkább elterjedve. Igaz, a dohánykereskedő Wodianerék Nagykamarással már 1842-ben átalány-szerződést kötöttek, 621 Dombiratoson meg az egész dohánytermés felvásárlására szólt az alkujuk, 622 kezdetben felezés nélkül. Már 1848. szeptember 30-án így vélekedtek a kincstári telepítésről: „Azt hiszem, kevés státus férfiú (államférfi) szerzett (az) akkori időben honunk irányában oly igazi érdemet, mint Ambrózy a gyarmatosítás által, s 619 CS. D. 1913. 111., 116. p. 620 MOL E 353. Oeconomica 2. cs. 2. k. 9899/139. 1850. 621 MOL E 73. 182. cs. 4. k. 27 985/1. 1842. Bánat. 622 Cso. M. Lt. IV. A. 3. b. Csanád vármegye nemesi közgyűlési iratok 2772/1843. és 668/1843.
