Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
tet 33 332 kat. holdban jelölte meg, 288 ami mai mértékegységben 19 181,37 ha. Ugyanakkor br. Ambrózy 1100 négyszögöles kisholdaknál a dohánytermés átlagát 6 bécsi mázsára becsüli. Ezt a magyar kamara is elfogadja, de azért 5,55 bécsi mázsával számol, s a dohánytermő területet 18 000 kisholdra becsüli. Ennek négyszerese adja a kertészek összes területét, és azt 72 000 kisholdra teszi. A magyar kamara számítása Krause dr. javaslatával szemben a szükséges összes terület nagyságát tekintve 28 485,27 ha, tehát 9 304,1 ha-ral több, mint amit a „Promemoria" javasol. A területnövekedés a kiindulási alaphoz képest 48,50 %-os emelkedést mutat. Tehát nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a felterjesztés utolsó mondatában, a következő megállapításra jutnak a magyar kamaránál: ha ragaszkodni akarnak ahhoz a kimondott elvhez, hogy minden egyes pusztának csak 1/3-át telepítik be, akkor addig a kívánt évi 100 000 bécsi mázsa dohány előállítását nem tudják elérni, míg a 11 nagyobb arad-mutinai puszta 1855-ben szabad rendelkezésbe vissza nem kerül. 289 Ez a különbség egy idealizált javaslat a talán valamivel reálisabb életfelfogás között. Érdekes lesz majd megnéznünk a későbbiek során, az élet hogyan váltotta valóra ezeket az elgondolásokat. A tendenciák azonban máris világosak. Kicsit rejtélyes az a cél, amiért ezt az utolsó pontot megfogalmazták. Egy végső felmérésnek tűnik, mely a cél elérése érdekében megállapításokat tesz. Lehet, azt volt hivatva dokumentálni, hogy a Krause dr. adatai alapján, az ő által megjelölt terület a kitűzött cél megvalósítására nem elégséges. Lehet egy bizonyos fokú visszatáncolás attól a nagyon határozottan hangoztatott elvtől, hogy a puszták 1/3 részét népesítsék csak be. Lehet annak is venni, hogy a cél megvalósítása érdekében az eddig nagyon féltett és impopulációs tilalom alatt álló 11 nagy arad-modenai pusztát is be kell népesíteni dohánykertészekkel. Mindenesetre a sorok közül féltő aggodalom cseng ki, hogy szokatlanul nagy áldozatot kell hozni a 100 000 bécsi mázsa dohány megtermeléséért, és ezért a legjobb pusztákat is fel kell áldozni. Láttuk mind a három szakigazgató jelentését. Velük kapcsolatosan megismertük a magyar kamara véleményét is. Ezek közül telepítési lehetőségekről egyelőre az Ambrózy br.-féle felterjesztés tájékoztat. Preyszler is ír lehetőségekről, de ezeknek pontos felmérése nem történt meg. A zombori jószágigazgatóság területén saját rezsiben történő dohánytermesztésre van lehetőség. Összességében marad az Ambrózy br. felterjesztéseiben javasolt 1283 család telepítése után remélhető 38 590 bécsi mázsa leveles dohány, mert a másik két birtokvezető nem tett javaslatot kertészetek létesítésére. Az eddig megismert lehetőségeket összehasonlítva dr. L. A. Krause tervszámaival, mint azt az előbbiekben már említettük, a szükséges dohány 38,59 %-nak előállításához a letelepítendő kertész családok 46,27 %-ára van szükség Ambrózy javaslata szerint. Dr. L. A. Krause idealizált adatainak ütközése ez az Ambrózy br. által még mindig szépített valósággal. Ez már előre jelzi, hogy a kívánt dohánymennyiség előállításához a tervezettnél jóval több kertészre, és ugyanakkor sokkal nagyobb területre lesz szükség. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hisz Ambrózy jószágigazgató mindössze csak egy esetben, akkor is nem nagy területű allodiális birtokot ajánl betelepítésre, javaslatában 288 D. K. Dok. 216-217. p. 289 Geöcz 1842. december 5.
