Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?

nak, és bizonyos fokú aggodalommal is tölti el a kertészek jövőjét illetően. Megmutatkozik ebben a benépesítetlen, és eddig féltve őrzött 11 nagy puszta további sorsa miatti aggodalom is. A magyar kamara meg akarta őrizni a puszták és überlandok nagyobb hányada felett a szabad rendelkezés jogát, mert vallott véleménye szerint később házi műveléssel, vagy másként történő bérbeadással sokkal kifizetőbben volnának hasznosíthatók, mint kertész-telepítési szerződéssel, s csak a puszta területének harmadán — kivételes esetben a felén — járul hozzá kertészségek létesítéséhez. Erre két indoka is van. Amikor 1838-ban felvetődik a kérdés, miként kellene a pécskai 11 nagy pusztát urbariálisan benépesíteni, akkor a magyar kamara 8758. számú és 1838. március 7-i felterjesztésében azt javasolta, hogy minden egyes pusztának csupán egyharmadát kellene kamarai jobbágyokkal betelepíteni. A most szóban forgó dohánykertészségek nem tekinthetők urbáriális községnek, mert a nekik szerződésileg egy meghatározott időre átengedett földek a jövőben is megtartják allodiális jellegüket és a kamarai uradalom adómentességét. „Kétségtelen, hogy ezek a szerződéses telepesek a nekik juttatott földekhez annyira hozzátapadnak, hogy az államigazgatás a bérlet lejárta után sem tudja eltávolítani — ahogy az magán földbirtokosoknak olykor sikerül —. " Ez a másik, nem is kevés aggodalommal teli indok, mert a kamarai földesuraság ezekkel a földekkel, noha tulajdonában vannak, de többé szabadon nem rendelkezhet. A kincstári földek féltése más vonatkozásban is a felszínre tör. Ennélfogva a földhasználatra Geöcz a kor szokásától eltérő gyakorlatot javasol, ki nem mondva, de nyilvánvalóan azért, hogy egy nyomásnyi földterülettel kevesebbet kelljen adni a letelepítendő kertészeknek. Németül ezeket veti papírra feletteseinek Geöcz a Kövegyen létesítendő kertészséggel kapcsolatban: „...a magyar kamara úgy véli, hogy e 2000 hold benépesítését már most javasolnia kell, de Ambrózy báróval ellentétben, aki a dohánytermesztésen kívül három nyomást tartana jónak a kertészség határában, a dentai kerülettel kapcsolatban kifejtettek alapján, a tavaszi gabona nyomásának elhagyásával történjék. A három nyomásnak ez az elosztása, őszi gabonára, ugarnak és dohánytermesztésre, Apácán is alkalmazható volna, mivel azonban a község már négy nyomást használ, ezt bizonyára meg is kell hagyni." Igaz, ez csak fogalmazványban szerepel, de ott is azután lehúzva, s felterjesztésre nem került. Mégis említésre méltónak tartom, mint a felszín alatti kamarai gondolatvilág hű tükörképét. A magyar kamara minél kevesebb területet akart a dohánytermelés érdekében feláldozni. Igaz viszont, nemcsak a terület nagyságát, de a bérleti díjukat is szerényebb szintben szabta meg. Ambrózy br. könnyebben osztotta a földet a kertészeknek, de az árát igen magasra szabta. A két nézet közül egy humánusabb harmadiknak kellett volna érvényre jutni, mely a kertészeket karolja fel. Itt azonban minden a kamarai jövedelmek előmozdítása érdekében történt. A pécskai kerületben 27 496 kisholdnyi területen a közeljövőben lejár a bérlet határideje. Ambrózy br. a magyar kamara 1/3-os hányadával szemben ennek kétharmad részét kívánná betelepíteni dohánykertészekkel. A fentiek ismeretében nincs mit csodálkoznunk, ha Geöcz László kamarai tanácsos ezzel kapcsolatban a következőképpen ír: „Ezt a javaslatot, az előbbi megfontolások alapján a magyar kamara nemcsak hogy nem támogathatja, hanem kötelességének tartja, hogy éppen ellene foglaljon állást; minthogy