Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
V. A LEGFELSŐBB KÖRÖK SZÁNDÉKAITÓL ELTÉRŐ NÉZETEK A KINCSTÁRI DOHÁNYTERMESZTÉSRŐL
volna a dohány piaci árát, és előlegei révén serkentette volna a termelést, akkor a hazai piacon képes lett volna biztosítani a szükségletét. Mivel sem a dohány árát nem fizette 1 meg tisztességesen, sem előlegeket nem adott, a dohányt az orra előtt felvásárolták a kereskedők, és az Osztrák Dohányjövedék ezek szállítására volt kénytelen hagyatkozni. Preyszler a jelentését a leghamarább, már 1842. július 12-én beküldte. A három szakvezető közül az övé a legrövidebb e tárgyban, viszont olyan elemeket tartalmaz, melyeket egyik jószágigazgató sem említ meg a jelentésében. Javaslatát a létesítendő kertészségekben meg is valósították, annak ellenére, hogy ezeknek bevezetésére felsőbb utasítást nem találtunk. Igaz, hogy ehhez hasonló nyilvántartást abban a korban magánosok vezettek, tehát nem volt ismeretlen a kertészetekben és a kertészek előtt. Javasolja, hogy amennyiben a kertészek meghatározott áron átengedik a dohányleveleiket a beváltási bizottságoknak, úgy két ízben fizessenek nekik előleget. Nyár elején adják az első előleget, amikor a kiültetett dohány állapotát fel lehet mérni. Egy tisztviselőnek minden kertész munkáját külön kellene elbírálni, és a dohány állapotának arányában határozná meg a kifizetendő előleg nagyságát. Fizetéskor egy előjegyzési naplóba és a kertész tulajdonát képező könyvecskébe azt be is vezetné. A második előleget a dohány törésének és fűzésének befejezése után, a kötelek száma, a dohány mennyisége és minősége alapján állapítanák meg, és kifizetéskor ennek könyvelése az elsőhöz hasonlóan történne. Átadáskor a megtörtént bejegyzések összegét a kifizetendő dohány árából levonnák, és a kertész csak a különbözetet kapná kézhez. A kertész tulajdonát képező könyvecskéről csak Preyszler ír a három gazdasági vezető közül. Véleménye szerint allodiális földet csak kamarai jobbágyoknak lenne szabad szerződéses kötelezettséggel bérbe adni, hogy annak negyedén vagy ötödén dohányt termeljenek, ha rendelkeznek a dohány termesztéséhez szükséges épületekkel. Bérlőktől nem lehetne megkívánni a dohánytermelést, mert az uradalomnak nincsenek a dohány termesztéséhez szükséges épületei, és kevés bérlő lesz hajlandó ilyeneket építeni. (Az utóbbi megállapításaiból lehet arra következtetni, hogy nem ismerte a dr. L. A. Krause által szerkesztett „Promemoriát".) Egyetlen kertészet kialakítására sem tett javaslatot. Kertészetenként szükségesnek tart egy tisztviselőt részben az előlegek elszámolása, részben a dohánycsempészés megakadályozása és a szerződéses kötelmek megtartása miatt. 218 Jelentésének következményeként, 1843. február 15-i keltezéssel, 5830. szám alatt Preyszler János kézhez vehette a magyar kamara értesítését a legfelső elhatározásról: Őfelsége nem tartja célszerűnek a szőregi uradalom igazgatását, kegyeskedett elrendelni, hogy a temesi kamarai jószágigazgatósághoz csatolják, és megbízzák br. Ambrózyt, tegyen javaslatot, hogyan lehetne a legcélszerűbben felhasználni ezen uradalmat dohánykertészetek létesítésére. 219 Meg kell említenem, mindössze egyszer van nyoma annak, hogy Preyszler János a szőregi uradalom felügyeletéért jutalmazásban részesült. 1842. november 30-án 41 533. szám alatt a magyar kamara 200 CM ft jutalmat javasolt az 1841-42. évi tevékenységéért, amit a király jóvá is hagyott 1843. január 3-án kelt és 53 701/824. számú udvari lePreyszler 1842. július 12. MOL E 73. 184. cs. 16. k. 5830/4-1843. Bánat. Kamarai előadói ívek.
