Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

vakkal. Ezt a névadási rendszert Ambrózy br. is átvette a közreműködésével létrehozott kertészetek névadásánál. 1801-tól 12 évre Johann Rauth temesvári nagykereskedő bérbe vette a németszentmihályi és magyarszentmártoni überland földeket, és kertészeket telepített rájuk. A haszonbért nem tudta fizetni, emiatt az általa kibérelt földeket a rajtuk lévő kertészekkel együtt visszavették. Németszentmihály és Magyarszentmárton ezúton került kamarai fennhatóság alá.

150 Az ötödik dohánytermesztési célú telepítés a Csanád megyei apácai kertészség. „A község lakói Hengelmüllerrel egyszeri szerződést kötöttek még 1821-ben, melyet évenként megújítottak. A feltétel egyedüli lényeges pontja a feles-dohánykertészség volt. A telepesek családonként 5 hold dohányt voltak kötelesek termelni."

151 Majláthfalva kivételével ezek a kertészetek előnyösebbnek találták a búza termesztését, mint a dohánytermesztést, és ezért az egyre inkább visszaszorult. A kertészségeket pedig úgy kezelték a bérleti szerződésekben, mint terménytermelőket, míg a legutóbb megkötött szerződésekben teljesen eltűnt minden nyoma annak, hogy valamikor dohánykertészek voltak.

152 Az apácai kertészek bérelték ki 1841-ben dohánytermesztési kötelezettség nélkül az apácai puszta 1. osztályának 3990 kisholdját holdanként 2 ezüst ft 5 kr-ért és a 3. osztály 2302 kisholdját holdanként 1 ezüst ft 55 kr-ért. A szerződés megkötését engedélyezték, alá is írták,

153 de felsőbb kamarai szervek a jelentés idején még nem ratifikálták, és ezért nem vált kötelező erejűvé.

154 Az 1842. szeptember 13-án keltezett jelentésben a kamarai kertészségek addigi történetének befejező részében megállapítja a jelentést tevő Ambrózy br., hogy a kincstári kertészségekben a dohánytermesztés megszűnt, míg magánbirtokokon jól kifizetődik. Ennek okait az eltérő vezetésben látja, s hangsúlyozza, csak az esetben várható a kamarai dohánytermesztés és a kertészségek biztos jövője, ha jól átgondolt alapokon nyugszik, nem teszik függővé az iránt tanúsított kisebb vagy nagyobb fokú hajlandóságtól, ha szilárd rendszerként szervezik meg, erőteljes felső vezetés mellett.

155 Értékelését ebben a vonatkozásban csak dicsérni lehet. Jól ismerte azt az apparátust, melyben dolgozott. Ezért talán nem is a kertészségekről, hanem az általa vezetett hivatalról, a feletteseiről mondotta ki az ítéletet, melyet az élet csak szentesített a kamarai kertészetekben a dohánytermesztés rövidesen bekövetkező megszűnésével. E kecsegtetőnek nem mondható kilátások felvázolása után rátért a már jelzett, Mednyánszky báró leiratában feltett, kérdések megválaszolására. Az a./ pontban szereplő kérdések adatait a könnyebb áttekintés végett a 3. sz. táblázatban foglaltam össze. 150 D. K. Dok. 223-225. p. 151 MIKLYA JENŐ: Csanádapáca. Adatok a község történetéhez, földrajzához, néprajzához. Csanádapáca, 1962. A községi tanács kiadása. 23. p. (A továbbiakban: MJ Csanádapáca.) 152 D. K. Dok. 225. p. 153 MOL E 148. NRA Fasc. 1874. N° 25. és 37. D. K. Dok. 225. p. 154 OLTVAI FERENC: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. század. Szeged, 1978. 66. p. (A továbbiakban: O. F. 1978.) 155 D. K. Dok. 225. p.