Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

Ezenkívül nem volt szerencsés az Appaldó felvásárlóinak és a termelőknek az emberi kapcsolata sem. Ezért azután csak azok a tételek kerültek az egyedáruság beváltó helyeire, melyek a téli kereskedésből valami betegség, akadály, baj, csalódottság vagy egyéb más okból kimaradtak. Ezeknek a tételeknek az átvétele sem ment mindig simán. Az átvétel a jelentkezés sorrendjében történt. A messziről jövők későn érkeztek, sokan megelőzték őket, s ha volt valami torlódás, vagy egy-egy kereskedő nagyobb tételt adott át, akkor két-három napot is kellett várni, máskor meg a szervezetlenség miatt nem volt munkájuk az átvevőknek.

87 A kereskedők felvásárlásairól Érmenti a következőképp tudósít: „...mivel a zsidó számukra előlegez is pénzt, mivel ez forrás előtt is összeszedi a dohányt s nem is olyan válogató, de nem is kell annyit süvegelni az átvételkor, mint amott ... "

8S Az Appaldó a meghatározott áraival és a vele szerződésben lévő kereskedőkkel — mint láttuk — a hazai dohánypiac egyensúlyát erőszakosan felbillentette, és ezzel saját létalapját ásta alá és tette ingataggá. Ebben a számára veszélyes helyzetben a kereskedőkkel, a vállalkozókkal való szakítás jelenthetett valamit a saját stabilizálása terén. Ugyanakkor múlhatatlanul szüksége volt a vállalkozóktól származó dohány mennyiségére is. Ezeket a tételeket az egyedáruság felvásárlói eddig csak közvetítők utján tudták megszerezni a hazai piacon, s ezután sem remélhették, hogy a szükségletüket a termelési kerületek fő helyein 1836-ban bevezetett kézi felvásárlással biztosítani tudják. Az Osztrák Dohányjövedéknek a számára nélkülözhetetlen dohánymennyiségből az ily módon előállott hiányt, a vállalkozókkal történő szakítás miatt, a piacon kívül kellett megszerezni, vagyis saját erőforrásból megteremtenie. Ezért a magyar kamarának is követnie kellett Wodianer példáját a magyar kincstár birtokain a dohánytermesztés bevezetésével. Ennek mértékét az egyedáruság előző években történt felvásárlásai alapján határozták meg. 2. sz. táblázat Kimutatás az 1836-tól 1841-ig az Osztrák Dohányjövedék által Magyarországon felvásárolt leveles dohányról

89 Évben Pécs Szeged Debrecen Összesen Évben bécsi mázsa 1836 60 131,13 113 894,01 104 657,40 278 682,54 1837 29 735,81 26 517,95 35 768,60 92 022,36 1838 95 087,03 268 006,51 199 478,35 562 571,89 1839 77 323,84 175 419,30 12 473,54 265 216,68 1840 28 272,82 133 236,57 42 912,20 204 421,59 1841 45 691,56 4 309,02 30 786,71 80 787,29 Végösszeg 336 242,19 721 383,36 426 076,80 1 483 702,35 M. G. 1843. július 20. 914-915. p. M. G. 1843. március 16. 338. p. D. K. Dok. 214. p. a táblázattól a fejezet végéig D. K. Dok. 215-218. p.