Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

által a beváltási bizottsághoz történő beadását, mert ha ez a kivitel továbbra is fennáll vagy még növekszik is, — ha hajlandók átadni terméküket a Dohánylevél Beváltó Bizottságnak, — úgy a kertészekkel több évre kötendő szerződés a legfelső kincstár számára könnyen hátrányossá válhat... "

76 Preyszler János a jelentéséből ítélve becsületes ember, aki a maga módján jót akar a kincstárnak. Az idézett rész figyelmeztetés. A sorokban fehéren feketén olvasható, hogy a kereskedők jobban megfizetik a dohányt, és termelési előleget is adnak, de a sorok között ott van a baj oka, a beváltó bizottságok által az átvételnél történő osztályozás és az ennek alapján történő fizetés, mert így a dohányért a termelő a meghirdetett árnál jóval kevesebbet kap, nem is beszélve a szabad piacon elérhető lehetőségről, és ráadásul nincs még előleg sem. Ez a kudarc oka, ezen kellene segíteni, a dohányért a piaci árat kellene megfizetni, előlegeket kellene folyósítani, mert ennek hiányában a termelők nem hajlandók a dohányukat a beváltó bizottságnak átadni. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ez a jelentés nem nyerte el sem a magyar kamara, de főleg br. Kübeck tetszését. A felhozott példa alapján az osztrák jövedéki és a szabadpiaci dohányár különbözete bécsi mázsánként 1 CM ft-ra tehető, ami a rabéi kertész 100 bécsi mázsát kitevő dohánya után 100 CM ft-nyi veszteséget jelentene. Hogy ez milyen nagy kár a kertész számára, annak érzékeltetésére álljanak itt a közel korabeli foglalási jegyzőkönyvek alapján kimunkált átlagértékek:

77 Almáskamaráson Királyhegyesen Kunágotán CM ft kr CMft kr CMft kr Ház, istálló, pajta 290 5 140 58 283 29 Ló és csikó 21 20 2/4 21 21 36 5 Kocsi 29 36 2/4 22 13 31 13 Házi bútor 24 55 3/8 36 18 5/8 Ezek a számok arra is rámutatnak, hogy a kertész anyagi jólétének alapja a jó dohányár, ami ösztönzőleg hathat a dohánytermesztésre. A dohányt termesztők szegényebb emberek közül kerültek ki ekkor is és ezután is, mert ezzel a kultúrával kis területen, sok munkával, nagy értéket lehetett előállítani. Ezen előnye mellett igen nagy hátránya volt az akkori dohánytermesztésnek a többi mezőgazdasági termel vényhez képest, hogy igen későn kerülhetett piacra a dohány, és ezért a kertész csak későn és egy nagyobb összegben kaphatta meg a dohány árában felhalmozott munkabérét, egyben évi jövedelmét. Ráadásul ehhez is csak akkor juthatott hozzá, amikor az előző évi bevétele már elfogyott, vagy jó esetben fogytán volt. Igyekeznie kellett ezért, hogy termeivényét mielőbb piacra kész állapotba hozva pénzzé tegye. Munkája gyümölcsére akkor volt a legnagyobb szüksége, amikor a téli időszakban seholsem juthatott munkához. Ezzel szemben az Appaldó április közepétől június végéig váltotta be a dohányt, Ezért írja Érmenti: „... a szorult szegény földmíves... 76 Preyszler 1842. július 12. 77 MOL E 627. Királyi jog-ügyigazgatási levéltár; Pécskai kamarai uradalmi ügyészség 3. csomójában (A továbbiakban: MOL E 627. 3. cs.) és a Békés Megyei Levéltár, Battonyai főszolgabíróság iratai, Polgári peres iratok 1018/1852 összeírási jegyzőkönyvben talált adatok alapján állította össze a szerző.