Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

legutóbbit kell alaposan szemügyre vennünk, mert ezzel kapcsolatban merültek fel jogos panaszok, melyek a hazai dohánytermesztés csökkenéséhez vezettek. Az Osztrák Dohányjövedékről olvashatunk Csongrád vármegye feliratában, melyet 1836. augusztus 31-ét követően szerkesztett Klauzál Gábor, aki 1848-ban földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt. Ez a küldöttségi vélemény rámutat: Magyarország ipar és kereskedelem vonatkozásában hátrányos helyzetben van a birodalmon belül, s hivatalos, de szenvedélyes hangon tárja fel az Appaldó negatív szerepét a hazai dohánytermesztés vonatkozásában a következőképpen: „... így bukott meg Honunkban a szerfeletti vám, és az Ausztriai Kormány monopóliuma miatt a dohánytenyésztés, melynek csökkenése által megyebeli számos adózóinkat előbbeni vagyonosságokról napról napra végső ínségre jutni látjuk. "

64 Egy nagy dohánytermő területnek, a Csongrád megyeieknek a sorsát tárja fel 1836-ban az arra hivatottak előtt. Nem helyi, de országos tendenciájú ügyről van szó, mely később az „Ausztriai Kormányt" a kérdés rendezésére kényszerítette kincstári kertészségek telepítése révén. Most, 1836-ban elegendőnek tartja még a kérdés rendezésére a dohány felvásárlásának újbóli szabályozását. Úgy véli, hogy egy „Közlemény"

65 kiadásával megoldható a kérdés. Nem veszi észre azt, amire Klauzál Csongrád megye felterjesztésében nyilvánosan rámutat: az egyedáruság piacpolitikája elhibázott, és ennek eredménye a dohánytermelés csökkenése. Ezt nem a felvásárlás újbóli szabályozásával, és annak kihirdetésével lehet elérni, hanem az egyedáruság piacpolitikájának gyökeres megváltoztatásával. Csongrád megyének adott válaszában az „Osztrák Kormányzat" a magyar nemességet ítéli el, mert nem hajlandó adót fizetni, de hallgat a végső ínségre jutott dohánytermesztőkről. Egyelőre! Hamarosan ezek a szegény emberek mentik ki az osztrák kormányzatot a magyar dohánypiacon kialakult saját kelepcéjéből, a kamarai kertészségekben megindult dohánytermesztéssel. Dr. Krause és a termelő véleménye megegyezik abban, hogy néhány év óta évről évre kevesebb dohányt termelnek, ezért kevesebb az eladó dohány, de ennek okát a hazai szemlélet a/ dohány árának ingatagságában, b/ a dohánykereskedés bizonytalanságában, c/ s ezeknek szülőanyjában, az egyedáruságban véli meglelni.

66 Bár ezek Csongrád és Bihar megyében kerültek lejegyzésre, nem lehet kétséges: országosan másutt is ugyanilyen viszonyok uralkodtak, a manipulált dohányárak, a dohány árának ingatagságát, a dohánykereskedés bizonytalanságát teremtették meg. Nem csoda, ha ilyen körülmények között csökken a termelési kedv, és évről évre kevesebb dohány kerül a piacra. Rendkívül visszás az a helyzet, hogy az Appaldó pont akkor nem áll a termelő rendelkezésére, amikor a kertészek a dohányon kívül másból nem tudnak 64 Csongrád megye évszázadai. Történelmi Olvasókönyv 1. A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1985. 292-293. p. (A továbbiakban: Cso. M. E. T. 0. 1.) 65 D. K. Dok. 218-219. p 66 Érmenti: Dohánytermesztést s kereskedést tárgyaló észrevételek Biharból. Magyar Gazda, 1843. július 20. 911. p. (A továbbiakban: M. G. 1843. július 20.)