Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

lásuknak olyan nagy a jelentősége, hogy mindkettőjük karrierjét döntő módon meghatározza pályájuk hátralévő szakaszában. A magyar kamara áldozatvállalására és kincstári területeken dohánykertészek telepítésére azért volt szükség, mert az Osztrák Dohányjövedék hazánkban háromféle módszerrel is próbálkozott, hogy nyersanyag-szükségletét Magyarországról fedezze, de mindhárom vállalkozása kudarcot vallott. Az első felvásárlási forma az Appaldó állami kezelésbe vétele után alakult ki hazánkban. Pesten, Debrecenben, Szegeden és Tolnán dohányátvevő hivatalokat állítottak fel a dohány megállapított áron történő felvásárlásra. A dohány árát a gabonaárak alapján határozták meg, s ez a napóleoni háborúk miatt, különösen az 1816-ban kialakult gabonaár nyomán, nagyon magas volt. A spekulánsok, a felvásárlók sokkal olcsóbban szállítottak. A felvásárlás eredménye hol túlságosan nagy, hol pedig kicsiny volt. Ezenkívül a dohányátvevő hivatalokban szabálytalanságokat fedeztek fel, és ezért működésüket beszüntették. Ezt követően áttértek a dohányszükséglet szabad verseny útján történő beszerzésére. A szállítóktól sikerült a dohányt olcsón átvenni a gyár területén. így mentesültek a válogatás, csomagolás, szállítás és megőrzés kiadásaitól. Egy idő múltán a készletek egyre fogytak és kedvező termés esetén sem sikerült azokat a kívánatos szinten tartani. Ugyanakkor, majdnem egy időben, a különböző gyárakban rejtélyes körülmények között nagy készletek lettek a tűz martalékává. Akadtak olyan szállítók, akik kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy egymást túllicitálva is képtelenek voltak a kívánt mennyiséget leszállítani. Amikor csak egy személy végezte a felvásárlást, diktálta az árakat, az alacsonyabb árak következtében csökkent a termelés, nem sikerült az Appaldó szükségletét fedezni. Az Appaldó fennállása óta a legnagyobb zavarba került, és csak jelentős mennyiségű külföldi felvásárlással sikerült a bajon segíteni. 1836-ban ezért bevezették a kézi felvásárlást. Erről egy „Közleményt" adtak ki, a magyarországi dohánylevél-beváltással kapcsolatban. E szerint a kincstári gyárak magyar dohányszükségletét, a Cs. és Kir. Dohányjövedék Igazgatósága, a jövőben előre megállapított és közzétett árakon, beváltás útján szerzi be. A termelési kerületek fő helyeire: Pestre, Szegedre Debrecenbe és Tolnára a beváltásra nem létesítenek hivatalokat mint kezdetben, hanem évenként meghatározott időre jól képzett jövedéki tisztviselőket küldenek ki. A fenti helyekre a megye is küld egy tisztviselőt, aki felügyel arra, hogy a felektől a jelentkezés sorrendjében vegyék át a dohányt, a mérlegelésnél ne történjék szabálytalanság, a fizetés az átadott dohány minőségének és a jövedéki tisztviselő megítélése alapján meghatározott áron történjék. Kötelessége a rend fenntartása, esetleg felmerülő viták, nézeteltérések esetén közvetítőként lép fel. A beváltási helyeken található kamarai jogászok utasítást kapnak, hogy a beváltási bizottságoknak jogsegélyt nyújtsanak. A beváltást minden évben április közepén kezdik meg, és június végén fejezik be. Egyetlenegy minőségi osztály alapján történik az átvétel, és ezért az évenként megállapított teljes árat fizetik. Ez az ár azért a dohányért jár, ami egészséges, átment az első erjedésen, becsületesen van csomózva, feldolgozásra alkalmas, nem volt megválogatva, azaz a legjobb leveleket nem szedték ki belőle. Az átválogatott áru, ha rendelkezik a