Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
takat. A kertészeket azok elfogadásáról, vagy elutasításáról megkérdezték. A szerződést egy rövid záradékkal látták el, melyben rögzítették a felolvasás, a megmagyarázás, az elfogadás és a megerősítés tényét, és ennek a megtörténtét aláírásukkal és pecsétjükkel is igazolták. A 20 kertészség közül — mint ahogy a fenti táblázat adataiból kitűnik — 11-nél a községi megerősítés a törvényes tanúk előtt a szerződéskötéssel egy időben meg is történt. 2 kertészségnél mindössze pár napos eltérés van csak. Egy esetben az időkülönbözet 1 hónapot, 4 esetben pedig több hónapot tett ki. Kétszer fordult elő, hogy erre a szerződés megkötése után több, mint egy évvel került sor. A kincstárnak erre a záradékra peres esetekben volt szüksége. A bíróság előtt hivatalosan ezzel igazolta, hogy a szerződés megfelelő kikötéseit a kertészek elfogadták. Ne gondoljuk, hogy üres formaságról van itt szó. Erre a megerősítésre kisebb-nagyobb mértékben, de mindenütt szükség is volt. A temesi jószágigazgatónak lehetett igaza, amikor néha jóval a szerződés megkötése után került erre sor, és nem vette szigorúan az előírást, a megerősítésnek a szerződéssel egy időben történő végrehajtását. Kübekházán a községi megerősítéskor 6 numerust vállaltak át. 482 A kövegyi pusztára a kertészek közül elsőnek 1843 tavaszán letelepült mednyánszkyháziak ügyével már foglalkoztunk. 483 Időbe telt, míg a palotaiak által elijesztett kertészek helyében újak jöttek. Ezért a szerződés községi megerősítésére csak a megtelepedést követő évben, nyár végén, 1844. augusztus 23-án került sor. Geöcztelepen a lakosság megtelepülését az 1844-es árvizek hátráltatták. 1844. február 15-én Aradon súlyos árvíz pusztított. 484 1844. február 19-én Gyula határában olyan árvízről számolnak be, mely 1826 óta nem fordult elő. 485 A Maros és a Körösök egyszerre megáradtak, és nagy mennyiségű vizet zúdítottak le az Alföldre. Geöcztelep helyét és területét Farkas József kamarai mérnök még 1843 őszén, annak átadása, az őszi vetések megtörténte előtt, száraz időben mérte ki Kunágota puszta 6. osztályán. A kertészfalut, a pusztarészt derekában átszelő, a medgyesi ispán székhelyét a pécskai tiszttartósággal összekötő út mellé két oldalt, a pusztarész közepén jelölte ki. Ezzel az elvvel bárki egyetérthet, ha ez a terület mentes a vadvizektől. Farkas mérnök figyelmen kívül hagyta azt a lapost, ami az általa kijelölt falun, majdnem átlós irányban halad át, és az előbb említett utat is a falu közepe táján átszeli, s amit jó egy évszázad múlva a hivatalosan „Kovácsházi-ér"-nek neveztek el. Ez a részben feltöltődött egykori folyómeder árvizes években megtelik vízzel, és a falunak megtelepedése óta jó párszor tetemes anyagi kárt okozott. A pusztára telepedni szándékozott kertészeket a megtelepedés idején árvizes kép fogadta. Nem csoda, ha a szerződést aláíró 116 kertész közül 1844 kora tavaszán csak 46 jelent meg, és ezek közül 45 kertésztelekkel is rendelkezett, míg a 46-ik, Czifra János Czifra József 2 numerussal rendelkező kertész lakójaként élt Geöcztelepen. Az aláíróknak csak 38,7 %-a jelent meg Kunágota puszta 6. osztályán, hogy szerződésese kötelezettségét teljesítse. A hiányzó kertészek helyett másokat kellett toborozni. 482 MOL E 148. NRA Fasc. 1875. N° 28. 483 D. K. Dok. 236. p. 484 M. Tört. Kr. II. 658. p. 485 Ecsedy Gábor időjárási feljegyzései 1834-1852. A Tiszántúli Egyházkerület Nagykönyvtára R. 363. (kézirat)
