Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
után aszerint, hogy megtelepedéskor egy, két vagy három numerusra tart igényt. 478 A kunágotai szájhagyomány szerint azoknak volt módjuk több kertésztelek igénylésére, ahol a családban munkaképes, legénysorban, v. eladó lányként élő gyermek volt, vagy olyan házaspárok, akik még nem rendelkeztek a kertésztelkek birtoklásához elegendő jószágállománnyal és gazdasági felszereléssel. A 150 kertésztelekkel rendelkező Alberti szerződését 114, Tótkomlósról és Pitvarosról kertésznek jelentkező családfő feleségével együtt írta alá. 479 1846-ban Albertin 102 ház és ugyanannyi háztartás osztozik a 150 numeruson, viszont Ambrózfalván a 120 kertésztelekre 120 ház épült és ugyanannyi a háztartások száma. Ugyanakkor a 100 kertésztelkes Kövegyen 97 ház épült fel, de 105 volt a háztartások száma. 1848-ban a 146 numerussal rendelkező Apácán 110 ház állott 212 család rendelkezésére. 480 Tehát a kincstári kertészetekben sem a megtelepedéskor, sem utána általában nem volt minden házhelyen ház. A családok száma igen ingadozó, egyes kertészetekben jóval több, mint a kertésztelkek száma, másutt viszont jóval alacsonyabb ennél. Ritka az a kertészet, ahol 1 telekre 1 ház és 1 család jut, mint Ambrózfalván. A szerződés szövege a német vagy a szlovák ajkú lakossággal kötött szerződés esetén is magyar nyelvű volt. Ez annak volt köszönhető, hogy Bécsben ezt a magyar nyelvű szerződésszöveget hagyták jóvá. Ha nincs is német nyelvű szerződés, de a német nyelv szabad használata érvényesül az aláírásoknál, mert ez a német nyelv sajátosságai szerint történt a német anyanyelvű kertészségeknek A legtöbb esetben a kertészek nevüket saját maguk írták le gót betűkkel. Először a kereszt-, majd a vezetéknevüket, míg asszonyok csak a keresztnevüket használták az aláíráskor. Az aláírók a kincstári uradalom részéről a kamarai uradalom, ügyésze, a tiszttartó és a számtartó voltak a legtöbb esetben. Ez alkalommal találkoztak először a megadott helyen, a kijelölt határnapon egybesereglett kertészek közül, azok, akik nem egy településen laktak, de szerződni kívántak, és a szerződés alapján létesítendő kertészségek lakói akartak lenni. Az egyes kertészetek szerződéskötésének helyét az első táblázat tünteti fel. A pécskai tiszttartóságon a Magyarfakertre, Geöcztelepre és Albertire települő kertészek, a csatádi tiszttartóságon az Újhelyre költözők írták alá a szerződést. Saját kertészségükben kötötték meg a szerződést a bekaiak, a magyarszentmártoniak, a mednyánszkyháziak az ószentivániak, a töviskesiek és az ürményháziak. A kertészséget benépesítő községben tették a szerződésre a kézjegyüket Eleken az almásiak, Magyarszentmártonban az aurélháziak, Apátfalván a királyhegyesiek, Németszentpéteren a kisszentpéteriek, Szőregen a kübekháziak, Dombegyházán a nagymajláthiak. A leendő kertészet közelében Pitvaroson az ambrózfalviak, Zádorlakon a Kovácsi-telepesek, a pusztai ispán székhelyén, Medgyesen az apácaiak léptek egyezségre a kincstári uradalommal. A szerződéskötéssel kapcsolatban a rendelkezések előírták, hogy arról nem szabad elmaradni a törvényes tanúk megjelenésének. 481 A korabeli szóhasználat „hites bizonyság", „hiteles bizonyosság" néven is emlegeti. Leginkább a járási szolgabírót és esküdtet illették ezekkel a kifejezésekkel. Ezek a hivatalnokok a helyszínre kiszállva az aláírt szerződést pontonként felolvasták a kertészek előtt, és megmagyarázták az abban foglal478 D. K. G. K. 24. p. 479 Cz. M. Alberti 33. p. 480 O. F. 1978. 100. p. 481 U. L. 1843. július 6. 5234/P. P.
