Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
A 21. pont valamennyi szigorú feltétel között is a legszigorúbb, és ez az egy pont 3 vonalon is visszavetette a kertészek gazdasági fejlődési lehetőségét. Az, hogy a kertész ingó és ingatlan vagyona az uradalom zálogát képezi, a kertész tulajdonának haszonélvezetében jelentősen korlátozta. A második az „in solidum" az egyetemleges felelősségvállalás nem volt más, mint a felelősség másra történő hárítása. Az egyéni felelősségvállalás mással nem helyettesíthető. A későbbiek során Érkövy, a volt kincstári tiszt is elismeri: „...ezen egyetemleges kötelezettség hátrányos volt úgy a telepítőre, valamint a telepítvényesre is." 432 Nincs mit csodálkoznunk a telepítvényi törvény, az 1873. évi XXII. tc. 14. §-ának intézkedésén: „...mely szerint a települők egyetemleges kötelezettsége, valamint a községi vagyonnak az egyesek tartozásáért való lekötése, tiltatik." 433 (Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy br. Ambrózy a német anyanyelvű kertészeknél nem kötötte ki az „in solidum" kötelezettséget.) A harmadik hátráltató tényező, hogy a haszonbér kifizetéséig a szántóföldi termést zálognak tekintette a kincstár. Ez azt eredményezte, hogy a kertészek nem tudták kivárni azt az időt, amikor a terményeknek rendes piaci ára van, hanem akkor kellett értékesíteni azt, amikor a nagy felhozatal miatt az ára meglehetősen alacsonyan állt. Ez a 21. pont a kertészek gazdasági felemelkedése szempontjából igen káros volt. A huszonkettedik pont kimondja: a kir. kincstári uradalom a jelen szerződést felbonthatja, ha a kertészek a haszonbért a határnaptól 15 nap elteltével sem fizetnék ki, ha a föld megmunkálására nem rendelkeznek elegendő iga- és munkaerővel, valamint szerződésszegés esetében. Továbbá a haszonbérlőt a törvénykezési kényszerítő eszközök segítségével szerződési kötelességei teljesítésére szoríthatja. A huszonharmadik pont engedelmes és becsületes magatartásra kötelez családjával együtt minden haszonbérlőt. Ha nagyobb vétségbe keveredne, vagy családját ilyentől visszatartani nem tudja, úgy a kir. kincstári uradalom a haszonbérlettől azonnal elmozdíthatja. A huszonnegyedik pont értelmében peres ügyekben az uradalmi szóbeli bíróság az illetékes, a haszonbérlők lemondanak az ezen kívüli törvénykezésről, alávetik magukat a szóbeli bíróság ítéletének. A huszonötödik pont: A felek megegyeznek abban, hogy a peres eljárást röviden, minden felesleges formalitást mellőzve, szóbeli per formájában folytatják le. A haszonbérlők lemondanak a törvénykezési segedelemről, orvoslásokról, óvásokról, a feljebbvitelről, perújításról és ellenállásról. A huszonhatodik pont: A bírói ítéletek végrehajtását az 1836. évi 15. és 20., illetőleg az 1840. évi 11. tc.-ben előírt módon foganatosítják. A huszonhetedik pont: Az uradalmi szóbeli bíróság útján a kincstári uradalomnak joga van a haszonbérlő megidézése és kihallgatása nélkül annak ingó vagyonát bírói zár alá venni. Mivel ezek foglalás után is a haszonbérlő tulajdonában maradnak, ezért a bennük keletkező kár egyedül a haszonbérlőé. A bírói zár alá vett vagyont a kincstári uradalom beleegyezése nélkül tilos eladni, elszállítani és vele bármi módon rendelkezni. 432 É. A. 1883. 30. p. 433 É. A. 1883. 41. p.
