Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

II. A MAGYAR KAMARA DOHÁNYKERTÉSZ-TELEPÍTÉSI SZÁNDÉKÁNAK HÁTTERE

jező szigorú szerződési kikötések, az ebből származó pénzügyi retorziók és következményeik sem. A jobbágy-paraszti sorból kikerült dohánykertészek, egy speciális növénykultúrával felhagyva visszatértek a hagyományos paraszti növénytermeléshez, de ugyanakkor megtartották termelésükben dohánykertészi múltjukból a növénytermesztési ágazat elsőbbségét, a jövedelemszerzésben döntő fölényét az állattenyésztéssel szemben, megőrizve a lótartás különös szeretetét. Ez utóbbit a későbbiekben is indokolatlanul nagymértékben felkarolták. Mindez párosult a telkesgazda parasztsághoz mérten nagyobb mértékben észlelhető vállalkozói kedvével, minden újdonságnak a kipróbálásával, ami a későbbi időkben, így a századforduló táján Kelet-Csanádban és környékén a cirok, a két világháború között a kerti magvak termesztésében öltött testet. A magánbérlők után a kincstár ezt a folyamatot közel másfél évszázada a kertészségek telepítésével alapozta meg, folytatva a magánosok által megkezdett, de ezeknél megtorpant tevékenységet mindaddig, míg a kamarai birtokokat 1890-ben értékesítették. Az Arad-Békés-Csanád megyei dohánykertész-telepítések első két fázisában a telepítők részben földbirtokosok, de leginkább azok bérlői. A szigorú szerződési kikötések miatt csak egy pár esetben találkozunk a kincstári puszták bérlőivel, akik dohánykereskedők voltak. Viszont a harmadik kertész-telepítési fázisban e vidéken csak kincstári telepítésű kertészközségek jöttek létre, s „...egészen önálló jelleget mutat a kincstári telepítés, mely nagymértékben 1843-ban indult meg..."

28 E telepítési hullámnak köszönheti létesülését Kelet-Csanádban 1844-ben a kunágotai puszta 6. osztályán

29 Geöcztelep is, vagyis a mai Kunágota, és a nagykamarási puszta 2. osztályán települt Almáskamarás, mely első bélyegzőjén magát Almási-Kertészségnek nevezi.

30 Az első két telepítési fázisban és az előtt kamarai területen kincstári szervek kertészséget a 11 nagy pécskai pusztán nem hoztak létre, s mint látni fogjuk, később Bánátban is mindössze csak kettőt telepített a kincstár: Majláthfalvát és Ürményházát. Ugyanakkor az 1840-es évek első felében robbanásszerű gyorsasággal több mint két tucat kertészség jött létre a kamarai területen,

31 mely magába foglalta új dohánykertészségek telepítését, községi bérletek és bérlő közösségek átalakítását kincstári kertészségekké, kamarai területen régi kertészközségek bővítését, átszervezését és már bérlő községgé válásuk miatt az eredeti kertészközségi rendeltetésüknek megfelelően a kötelező dohánytermesztés újbóli bevezetését, s nem utolsósorban a kincstári pusztákon a bérlők által telepített kertészségek átvételét 1844-től. A kincstár ekkortájt lezajló kertészség-kialakító tevékenységét az alábbi „Táblázat a kincstári kertészségek szerződéskötésének idejéről" c. kimutatásba sűrítettem a könynyebb áttekintés kedvéért. Ebből láthatjuk, hogy a dohánytermesztés kialakítása ill. átszervezése a kincstári birtokokon hirtelen igen nagy felfutást mutat, és összességében is tekintélyes területet ér el. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: miért volt erre szükség? 28 TAKÁCS LAJOS: A dohánytermesztés Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 100. p. (A továbbiakban: T. L. 1964.) 29 Pusztai osztály: A meghatározott területű és sorszámozott pusztarészeket pusztai osztálynak nevezték. 30 MOL 1848/1849-i minisztériumi levéltár. Pénzügyminisztérium. Alladalmi javak osztály. Bánáti szakosztály. H. 26. 5. cs. 22. kútfő, 6779/1848. (A továbbiakban: MOL H 26.) 31 D. K. Dok. 256. p. táblázat.