Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IX. KÉT KÉSEDELMET SZENVEDETT ÜGY RENDEZÉSE (PITVAROS, SZŐREGI URADALOM)

gadják azokat a feltételeket, melyek Apáca községgel kötendő szerződés alapját fogják képezni. A q/ pont pedig arról intézkedik, hogy három hónap leteltével, mégpedig 1843. április végéig tegyen jelentést br. Ambrózy ezeknek az uralkodói parancsoknak a végrehajtására tett intézkedéseiről.

382 Ennek ideje lassan-lassan közeleg, amikor 1843. március 11-én Putnik Miksa pécskai helyettes tiszttartó és Kovács József, az uradalmi ügyész beosztottja felkeresik a községet, és felszólítják a lakosságot a dohánytermesztés elfogadására. Ajánlatukat azzal egészítik ki, hogy ha nem vállalják akkor elpusztulnak, ami a korabeli szóhasználat szerint az elűzést jelenti.

383 A kamarai tiszteknek azonban eredmény nélkül kellett eltávozniuk, amiről br. Ambrózy jelentésében ezt írja: „Ami a pitvarosiakat illeti, ezek mielőtt az újabb szerződés megkötésével kapcsolatban nekik szabott feltételekről nyilatkoznának, meg fogják várni Csanád megye az ő érdekükben tett intervenciójának (közbenjárásának) az eredményét, és semmi kétségem sincs abban a tekintetben, hogy amint a megye útján megkapják kérésükre a legfelső hely elutasító végzését, készségesen hajlandók lesznek, esetleg csekély változtatásokkal, a dohánytermesztésre. Ez a sokrétű, véget nem érő kérések és bonyodalmak elkerülése végett mindenképpen kívánatos, addig azonban, míg el nem utasítják őket, velük közelebbi tárgyalást nem lehet kezdeni."

384 Putnik látogatása után a pitvarosiak falugyűlést tartottak, ahol felszólították az elöljáróságot, hogy a történteket közöljék a megyével, és ügyükben két delegáció kiküldéséről intézkedtek. Az egyik esküdtet és a jegyzőt Bécsbe küldték, míg a másikat Budára a magyar kamarához, azzal a megbízatással, hogy bármi tévők legyenek a községgel, de a dohánytermesztést el nem vállalják. Ennek az lett a következménye, hogy a magyar kamara 1843. április végén a további bérlettől ünnepélyesen elmozdította a pitvarosiakat.

385 Br. Ambrózy 1843. május 4-én keltezett és 206. elnöki számú jelentésével kapcsolatban az uralkodó 1843. július 6-án intézkedik. Szokatlan módon ezzel a keltezéssel egyszerre 5 udvari leiratot adnak ki Bécsben, és ezek közül a 25 959/430. számú csak Pitvarosról szól, ami mutatja ennek az ügynek a jelentőségét. Ebből a királyi parancsból tudjuk meg, amiről már írtunk, hogy a temesi jószágigazgató 1843-ban tavasz legvégén vagy nyár elején, amikor a legszebb és legígéretesebb a határ, beutazta és szemrevételezte a pitvarosi pusztát, és annak földjét dohánytermesztésre alkalmasnak találta. Ez a legfelső leirat arról árulkodik, hogy a Bécsi Általános Udvari Kamara szellemében intézték el azt a sok kérvényt, amit a pitvarosiak, ill. ügyükben a megye a különböző fórumokhoz beadott. Az udvari leirat fogalmazásában ez a következőképp hangzik: „A pitvarosi bérlőtelepesek urbarializálás iránti kérelmét nem tartjuk teljesítendőnek, ám engedélyezzük, hogy a kamarai pusztán maradjanak, de csak azon feltétellel, hogy a többi puszta telepeseinek példájára, az erre vonatkozó bérleti szerződések megkötésével kötelezik magukat a dohánytermesztésre. 382 U. L. 1843. február 4. 9396/P. P. 383 O. F. Pit. 44. p. 384 Ambrózy 1843. május 4. 206/eln. 385 0. F. Pit. 44. p.