Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VII. FONTOSABB TUDNIVALÓK A TELEPÍTÉS RENDELETTÁRÁBÓL
Feltűnő az első években a kertészek rendkívül nagy cserélődése, fluktuációja. Geöcztelepen az 1844-ben megtelepedett kertészcsaládoknak csak 73,08 %-a "található meg 1848-ban, 26,92 %-uk elvándorolt. 336 E kettősségnek van némi köze ehhez is. Talán nem tulajdonítható teljes egészében kertészfurfangnak az almásiak és geöcztelepiek állítása 1851-ben, hogy a földterületük nem alkalmas a dohánytermesztésre. 337 A fajtaváltást megkövetelő termesztési technológia átvételének a hiánya mutatkozik meg mindezekben. A szivarnak is alkalmas dohánylevelek előállításának sajátosan magyar módja, a dohánypajtában a pórék különféle aggatási módjával történő dohány szárítás, jóval később alakul ki. A világban másutt ez ideig alkalmazott módszerek átvételére, kivitelezésére a kincstárnak nem volt meg a megfelelő képzettségű szakgárdája, a kertészeknek meg látóköre és pénze. A geöcztelepi dohányfelügyelő például 1837. augusztus 20-án Temesvárott a cs. kir. kamarai ügyészségi hivatalban mint fizetés nélküli gyakornok kezdi meg kincstári szolgálatát, ahol munkakörébe az iktatás, az ügyészségi irattár rendbehozatala tartozott. Innen került 1844. június 1-én Geöcztelepre, ahol a fizetése 125 ft, 18 mérő kétszeres, 4 öl tűzifa, 3 szekér szalma, 72 mázsa széna, 52 mérő zab. Országos és bírósági ügyvéd, továbbá elméleti, s egyúttal gyakorlati mezőgazda és számadás vezető. Geöcztelepre jutásának idején 33 éves. 338 A kincstár cs. kir. kamarai dohánytelep-felügyelői 1844-ben talán ezért nagyon el sem mar asztalhatók. Szontagh Gusztáv, a kor egyik legkiválóbb dohánytermesztési szakírója 1845-ben jut el oda, hogy öccsénél hazai és amerikai fajta termesztését hollandi és amerikai módszerrel próbálja ki. 339 Ilyen körülmények között elismerést is érdemelne az a kamarai rendelkezés, mely a pécskai és a szentandrási kerületben előírja az amerikai fajták termesztését. Kétségkívül a helyes irányba tett lépésnek tekinthető, azonban mint láttuk, csupán ez önmagában semmit sem old meg. Sokkal nehezebb feladat az új fajtához megtalálni a hazai körülményekhez alkalmazkodó termesztési eljárásokat. Ehhez azonban az kellett volna, hogy szontaghi lendülettel és ambícióval vezessék a kialakított mintakerteket, és az ott tapasztaltakat a kertészetekben felhasználják. Az egyébként is tiszavirágéletű „mintakertek" ilyen feladatot nem teljesítettek, mert a megfelelő szellemi kapacitás hiányzott az irányításnál. Kutatás és kísérletezés helyett szivarnak való dohányfajtát termesztettek anélkül, hogy annak termesztési technológiáját ismerték volna. 1847-ben a magyar kamara 47 843/21. számú rendelkezésével — a dentai mintakert kivételével — meg is szűntette ezt az alapjában jó, de kivitelezésében elhibázott kezdeményezést. 336 Csongrád Megyei Levéltár. Feudális kori összeírások gyűjteménye XV. 15. e./ Csanád megyei rovásadó-összeírások 481. füzet és MOL E 627. 3. cs. A kunágotai pusztán létesített Geöcztelep családfőinek névsora az 1848-ban termelt gabona házankénti összeírásának egybevetése alapján készült adat. 337 MOL E 673. 56. cs. 2. k. 14 568/124.1851. Oeconom. 736-744. p. Királyi ügyek igazgatójának nyilatkozata. 338 MOL E 673 . 64. cs. 1. k. 61 033-1853. 339 Sz. G. M. G. 1845. 631., 632. p.
