Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VII. FONTOSABB TUDNIVALÓK A TELEPÍTÉS RENDELETTÁRÁBÓL
A szerződés 18. pontja a kamarai tisztviselőket nem menti fel az előírásos ellenőrzések kötelezettsége alól. Ezen kötelezettségükre ez alkalommal is fel kell hívni a figyelmüket. A szerződéstervezet 19. pontjának rendelkezése nem került a végleges szövegbe, mert a minden szerződés után fizetendő 3/6 ezüstforint kamarai illeték alól a dohánykertészekkel megkötendő szerződéseket mentesíteni óhajtják. Ambrózy br. figyelmét fel kell hívni arra, hogy célszerűnek látszana, ha a szerződéseket „hites bizonyosság" közreműködésével állítanák ki. Felette kívánatos a szerződéskötések meggyorsítása. Ezért bízzák Ambrózyra, hogy ezen ügyben saját belátása szerint járjon el. Az 1843. február 4-i udvari leirat engedélyezi előlegek kifizetését házépítéshez, az első dohányültetéshez és betakarításhoz, de ezt nem tartották célszerűnek a szerződésbe venni, mert inkább adminisztratív ügynek tekintették. Ambrózynak megengedik — a fokozott jelentkezések elérése céljából —, hogy közleményeiben kilátásba helyezzen ilyen előlegeket. Az udvari leiratban rögzített mértéket átlépni nem szabad, és az előlegekkel kapcsolatos okiratokat a pontos és biztos behajtás végett a legnagyobb elővigyázatossággal kell megszerkeszteni. Az Ambrózy br. által külön felvetett két pont nem került be a szerződésbe. Ha ezt a Bánátban és Arad vidékén fennálló más szerződéses közösségeknél szokásos gyakorlatra kedvezőtlennek tartaná, előzetes felhatalmazást kellene kapnia ezek utólagos beiktatására. A nyomtatott szerződés-szövegből két példány beküldendő. A király elvárja a magyar kamara és a temesi kamarai jószágigazgató buzgalmától, hogy a dohánykertészek telepítése immár a lehető leggyorsabban és folyamatos fáradhatatlan tevékenységgel megvalósuljon. 319 Érdekes, hogy a fenti udvari leirat egyedül felterjesztett szerződéstervezettel foglalkozik, és br. Ambrózynak a magyar nyelvű szerződéstervezetet beterjesztő kérdéseire ad választ, de a második — német nyelvű szerződéssel beküldött — kérdéscsoportot egyelőre megválaszolatlanul hagyja. Ilyenkor rendszerint valamelyik üggyel összekapcsolva intézkednek Kübeckék. Az apácai beneficiumokat hagyja jóvá, és egyben az Ambrózy br. által felvetett kérdésekre is válaszol az 13 109/212. számú és 1843. április 11-én kelt udvari leirat. 320 Az 1843. március 16-i 10 280. számú jelentés kapcsán a magyar kamara egyszeri esetben felhatalmazást kapott Apáca szerződéses községgel a királyi beneficiumok ügyében már megkötött, csatoltan a jelentés többi mellékleteivel visszaszármaztatott szerződések jóváhagyására. A fenti udvari leirat megállapítja; „...nem lehet akadálya annak, hogy a regaliák minden arra alkalmas dohánykertészetben a földesúri jövedelmek érdekeit szolgálják, ezek bérbeadása a jövőben a fennálló rendelkezések értelmében csakis nyilvános árverések útján történhet. Erre az apácai regaliákat illetően, a bérleti szerződések közeli lejártára tekintettel is ügyelni kell." 319 U. L. 1843. március 30. 2356/P. P. 320 MOL E 99. Benignae Resolutiones 1790-1848. a./ Iratok 622. k., 1843. április 33. sz. 1843. április 11-én kelt és 13 109/221. számú udvari leirat. Másolatban: MOL E 73. 184. cs. 16. k. 16 708/4-1843. Bánat. (A továbbiakban: U. L. 1843. április 11. 13 109/221.)
