Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Endrőd Békés m. (1425: Endréd; 1448: Endreed; 1553, 1561: Endryd) A mai község északi szélén, a Hármas-Körös egyik szűk kanyarulata által közrezárt területen, a közúti híd környékén terült el a középkori település, melynek közvetlenül az egykori meder partján álló templomát 1881-ben a folyószabályozáskor pusztították el. - neve az Endre magyar személynév -d hely névképzős származéka. A középkori forrásokban mindvégig a szabályos Endréd alakkal találkozunk, az - változat újkori fejlemény. Ennél a falunál régészeti leletek hiányában csak a helynév szolgál az Árpád-kori eredet bizonyítékául. Első említése 1425-ből való, ekkor kisnemesek lakták, de a későbbi oklevelek is elsősorban kisnemesi előnevek alakjában őrizték meg. A források szerint a XVII. században is folyamatosan lakott volt, középkori templomát 1751-ig használták. Lakói csak időlegesen, a háborúk alkalmával hagyták el. A XV—XVI. században a Balassa, Bereczki, Bernáthi, Both, Botos, Dienes, Eszes, Farkas, Fodor, Haranghi, Harasztos, Kamuti, Keresszegi, Kis, Köre, Körei, Nemes, Seres, Vasas és Veres családok laktak Endrődön. 1552-ben papját is említik, tehát temploma már korábban is állhatott. 1561ben is kisnemesek birtokolták, és több egyéb nem adófizető lakója volt. A békési náhijébe sorolt - a szultáni hász-birtokok sorába tartozott. 1567ben 51 magyar család 30 000 akcse 1579-ben 31 család 39 700 akcse adót fizetett. 1599-ben elnéptelenedett. A XVII. század első harmadában újra benépesült. írod.: FNESz. I. 202., Káldy-Nagy 1982. 26. 28. 223—224. 397., Karácsonyi II. 94—96., Maksay 1990. I. 163. 165., MRT. IV/2. 3/9. (B-H-J) Eperjes Zaránd m. (1510: Eperyes; 1561: Epperyes) A Gyulától délnyugatra fekvő Eperjes pusztával határos. Nevét ma az Eperjesi tanyák határnév őrzi. Egykori templomának helyét a XVIII. század elején még meg tudták mutatni. Az utóbbi évek régészeti terepbejárásain az Újkígyós 45. lelőhelyen sikerült megtalálni ismét a falu templomának helyét, amelyre a szántásban előforduló habarcs- és tégladarabok, valamint embercsontok utalnak. A lelőhelyen Árpád-kori és késő középkori emlékanyag gyűjthető. A falunév a magyar eper 'földieper, szamóca' jelentésű növénynevünk -s melléknévképzős alakja. Ennek az ugor eredetű köznévnek a régi eperj változata is ismert. Valójában olyan helyre utal, ahol a névadás időpontjában igen sok lehetett az eper, a szamóca. 1504-ben Méhes Mihály nevű bírója jelen volt, amikor Medgyes falu gazdát cserélt. 1510-től 1566-ig a gyulai vár tartozéka volt, utána az egri várhoz tartozott. 1561-ben 2 portája adózott és több szegény és puszta telke is volt. A török defterek szerint 1567-ben 36, 1579-ben 57 család élt és adózott —en. 15 000 és 30 000 akcse adót fizettek mint szultáni hász-birtok lakói. Kolnos (Komlós) és Benedek-egyház pusztát bérelték. 1596-ban néptelenedett el.