Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Csókás Csigerszöllős 1. Szöllős (Zaránd m.) Csika Csanád m. (1231: Chyka; 1398: Chika; 1561: Chyka) Ma puszta Magyarcsanádtól keletre. Neve határdűlőnévként napjainkig fennmaradt. A Maros északi partján levő dombháton van a lelőhely, melyen több ízben folyt leletmentés. 1930-ban a műút építésekor 27 Árpád-kori sír, 1952-ben a gát építésekor pedig Árpádkori és XIV—XVII. századi edénytöredékek kerültek elő. 1963-ban újabb földmunkák miatt Bálint Alajos végzett leletmentést, aminek során 49 Árpádkori sír és két ház részlete került napvilágra. A temetőtől kb. 70 m-re alapfalakat is találtak ekkor, melyek talán a Szent Mártonnak szentelt templom falai lehettek (a templom pontos alaprajzát, sajnos, máig sem ismerjük). 1994—95ben gátkorrekció miatt Ormándy János végzett a falu területén nagyobb feltárást. Az egykori Csiga falu keleti részén elhelyezkedő dombhát tetején közel 200 sírt tárt fel a XIV-XVII. századból. A temető mellett, ül. részben alatta az Árpád-kori település objektumai (kemencék, házak, gödrök) kerültek elő. Egy szórvány kígyófejes karperec, valamint sírból származó S-végű hajkarika és ezüstdénár bizonyítja, hogy a falu élete a XI. században kezdődhetett. A település későbbi életének ritka emléke a XIV. századra keltezhető agyagrostélyos, kétszintű, katlan alakú edényégető kemence. Csika = Csuka helynevünk puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A falut valószínűleg egy Csika nevű személyről nevezhették el. E név régi magyar személynév. - csanádi várföld volt, amelyet Yan szásznagy birtokolt, akinek halála után II. András király a földet a Monoszló nembeli Makariás fia Tamás bánnak adta Szent Mártonról elnevezett templomával. Az itt lakó hat embernek (Dominicus, Gerardus, Sobuslo, Joannes, Cortath, Péter) Tamás bán más helyen adott földet, és 6 sószállító hajót, amelyek háromszor fordulhattak egy évben, és vámmentesen szállították a sót bármely bányából. Feltehetően a tatárjárás idején pusztult el. A Monoszló nemzetségtől a váci püspökséghez jutott. Péter váci püspök elcserélte a csanádi Szűz Mária monostor apátjával. 1493-ban az apátság javait a pápa egyesítette a csanádi püspök birtokaival, ettől kezdve a csanádi püspökségé. 1552-ben elpusztult, 1555ben is puszta. 1561-ben két adófizető portáját jegyezték fel a dicalis összeírásban. 1579-ben 15 déli szláv adófizetőjének nevét örökítették meg a defterben. A XVI. század második felében hol üresen állt, hol újra telepítették. A 15 éves háború idején teljesen elpusztult. Írod.: Borovszky II. 106-107., CSMÉ. I. 149., FNESz. I. 344., Kniezsa 1974. I. 145., Maksay 1990. I. 283., MFM. Ltsz. 53.67.1-2. 53.421.118., MFM. RégAd 62-76. 400-77., Tari 1984. 9-14., TESz. I. 570., TF. I. 853—854. (B-H-O) Csókás Csanád m. (1456: Chokas; 1561: Chyokaas) Földeáktól északra feküdt. Pontos helye régészeti adatokkal nem azonosított. A falu neve a magyar csóka madárnév -s képzős származéka. Elnevezése arra a