Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)
BEVEZETŐ
leírása során. Közülük Fábián Gábor Arad vármegye leírása históriai és geographiai tekintetben című munkáját 1835-ben adta közre. Kozma Pál Zaránd-Vármegye földirati, statisztikai és történeti leírása című művét 1848-ban jelentette meg. Rácz Károly a zarándi református egyházmegye helységeit vette számba 1880-ban. A múlt század utolsó harmadában a pozitivizmus jegyében fellendült magyar történetírásnak kellő energiája jutott a helytörténet művelésére is, amelyet a megyék a millennium ünneplésének jegyében történetük megírásának óhajával és anyagiakkal támogattak. A megyei régészeti és művelődéstörténeti társaságok (régiónkban három is létezett, és évkönyvet is megjelentettek) működése mellett vagy helyett vidékünkön is több megyetörténet készült el a század végén. Márki Sándor 1892-ben jelentette meg Aradvármegye és Arad város történetének középkori kötetét. A Márkival szakmai kérdésekben levelezésben álló Karácsonyi János három kötetben készítette el Békés megye történetét, amely a millennium évében jelent meg. Borovszky Samu Csanád vármegye története 1715-ig című két kötetes műve forrásfelhasználásában és adatgazdagságában méltó társa az előbbi kettőnek. Zsilinszky Mihály Csongrád vármegye középkorát bemutató munkája, amely megye történetének első részeként látott napvilágot 1897-ben, az előzőeknél szerényebb igénnyel készült. Ezen időszakban megindult a városok történetének feldolgozása is. Vidékünkről közülük máig modern szemléletével kiemelkedik Szeremlei Samu öt kötetes, Hódmezővásárhely történetét bemutató műve, amelynek 1901-ben megjelent második kötete tárgyalja elsősorban korszakunkat, és részletes település-történetet is ad. A nyelvészet, a régészet és az okleveles forrásanyag adatait egyaránt felhasználta munkája során. Máig tartó érzékeny vesztesége a régió történetírásának, hogy az említett munkákhoz készült oklevéltárak a békésieket kivéve kiadatlanok maradtak. A két világháború közötti időszak írásai közül Scherer Ferenc: Gyula város története I. A földesúri város című 1938-ban megjelent munkája emelkedik ki. Továbbá nem szabad megfeledkezni a Csanád Vármegyei Könyvtár sorozatának köteteiről sem, amelyek közül több új információkat nyújt korszakunkra vonatkozóan is. Az 1960-as években újraindult a helytörténeti kutatás, amelynek nyomán a számos tanulmány és monográfia mellett forrásközlő kötetek is megjelentek. Nagy számuk miatt tételes felsorolásuktól eltekintünk. Adataik az irodalomjegyzékben szerepelnek. Az említett munkák és a régészet eredményei késztették arra e kötet munkatársait, hogy az új kutatási eredményeket felhasználva és ezzel több tekintetben meghaladva a millennium korában született feldolgozásokat tárják az érdeklődő olvasó elé a régió középkori településeinek történetét. A régészet és a nyelvészet új eredményeinek beépítése nélkül ma már középkori település-történetet művelni nem is lehet. Erre vonatkozóan mások mellett a középkori Hódvásárhely mellett feküdt Szenterzsébet és Úrnépe példáját említhetjük. Mindkettő neve csak a középkor végén bukkant fel az oklevelekben, ám a társtudományok kiderítették, hogy már az Árpád-korban is léteztek. Régészeti topográfiák nélkül pedig ma már az egykor volt települések lokalizálása korszerűtlenül hat. Kötetünk a honfoglaláskor terüle-