Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Békés Békés Békés m. (1046-raBelus, Selus; 1203, 1214: Bekes; 1329: Bekes; 1405: Bekys; 1561: Bekes) A mai - középkori elődje. A XI—XIV. században Békés megye székhelye, a Csolt-nemzetség, illetve a békési várispánság központja. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév alapja minden bizonnyal a magyar béke főnév származéka. Ennek a főnévnek az eredetét viszont pontosan nem ismerjük. A középkori település a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásánál jött létre. Kiterjedése É-D irányban csaknem a maival egyezett, vagyis meghaladta a 2 km-es hosszúságot. Ny-K irányban pedig a Körösök mindkét partját elfoglalta. Közvetett adatok alapján a középkori plébániatemplom a mai református templom környékére lokalizálható, ennek megfelelően a városközpont is itt lehetett, ámbár a törökkorban ez az északnyugati városrészbe (Ibrány) tolódott. A város északi szélén, a Kispince utca végén a Fehér-Körös partján állt a késő középkori és törökkori erődítmény, a Kastély. Négyszög alaprajzú, kb. 150x110 méter belső méretű, három oldalról egyenként 5 m széles, 3 m mély, hármas vizesárokkal körülvett terület, melyet ezen belül palánkkal erősítettek meg. Az 1975—1980 között végzett ásatások során számos részletét sikerült feltárni, és bebizonyosodott, hogy az Árpád-korban, vagy korábban nem volt itt semmilyen földvár. A Maróthi család XV. századi kastélyára közvetett adatok utaltak, a törökkori palánknak viszont számos részletét sikerült feltárni. A fennmaradt források alapján a mai város déli szélén, a Cseresznye utcában lehetett lokalizálni a középkori malmokat. A források és a régészeti adatok alapján Békés határába olvadt be a középkori Csarna, Csatár, Dánfok, Détér, Hidas, Ica és Verebes. Első említése a békési várral kapcsolatos, és 1046-ra tehető, a krónika szerint ugyanis a pogány lázadás vezetője, Vata Békés várából származott. 1203-ban már biztosan vásáros hely. 1223—24ben Botez békési ispán egyben királyi udvarispán is volt, így neve több oklevél méltóságsorában is előfordul. Megyei székhely voltára utal az is, hogy egyben főesperesség székhelye. Először 1229-ben említik István nevű főesperesét. 1236-ban pedig magát az esperességet. 1261-ben nevezik először ~-ről a megyét Békés megyének (comitatus). A plébániatemplomról elsőként 1333— 1337 között találunk adatokat: papja 1332—37-ben Péter illetve István, minden évben 15 garas pápai tizedet fizettek. 1403-ban került a gyulai uradalom részeként Maróthi János macsói bán kezére. A XV. század ötvenes éveire fejlődött mezővárossá. Az első városi kiadvány 1452—1456 között kelt. 1467ben Eztragh János a bírája, aki a város pecsétjével ellátott oklevelet adott ki. 1467- től kezdve az oklevelek következetesen oppidumnak nevezik. Ezzel függhet össze a békési kastély, azaz erődített birtokközpont felépítése, mely 1468- ban már biztosan állt. 1482-ben kapta meg a gyulai uradalmat Corvin János. 1506-ban a város tartozékaival együtt a gyulai uradalom részeként Corvin János özvegyének Frangepán Beatrixnek a birtoka lett. Négy évvel később az egész birtoktest már Beatrix férje, Brandenburgi György kezén van.