Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Bata földje vagy kun név. Feltételezhető, hogy a név alapja a régi magyar Bas : Bosu személynevünk lehetett, amely legnagyobb valószínűséggel a török bas 'fej, fő, főnök' köznévből alakult ki. Az újfelnémet Basch személynévvel való kapcsolata kevésbé hihető. Az aradi vár tartozéka volt, ugyanis 1222-ben a várnépek és Miklós esperes, csanádi kanonok pereskedtek miatta. Végül az utóbbié lett. 1232-ben a Csák nembeli Miklós ispán Babos nevű birtokával volt határos, és Arad megyébe sorolták. A tatárjárás idején feltehetően elpusztult. 1333-ban a marosontúli esperességbe sorolva szerepelt. Papja 13 báni dénárt fizetett. A XIV. század közepén a Vezekény nemzetség birtoka (1337), de a Lépes és Treutul család is jogot formált rá (1360). 1407-ben már Váraskeszi Lépes János bírta. 1464-ben a Báthori családé volt, majd a Jaksicsoké lett. 1511-ben Jaksics Péter birtokolta. 1529-ben a falut Bali bég feldúlta, lakosai azonban visszatértek. Újabb megrázkódtatás érte az 1551—52-es hadjáratok idején. 1561-ben Kasztellánfi Kristóf 4 portát birtoklót ~-on. Az 1567-es defter szerint 28, az 1579-es szerint 26 adózója volt. A Jaksics család kihalása után sűrűn változtak birtokosai. A település a hódoltság idején is fennállt, 1686-ban pusztult el, később ném telepítették újra. Innen származik Basarági Vida János, a magyar reformáció kimagasló egyénisége. írod.: Borovszky II. 29—31., Fehértói 1983. 60., FNESz. I. 173., Káldy-Nagy 1982. 116., Kovách 1995. 15. 17. 21—22. 27. 32-33. 35., Maksay 1990. I. 283., Márki I. 193., SzabSzatm. 122., TF. I. 173. Báta Arad m. (1380: Bachya, 1499: Bathya; 1561: Baatya) A Maros mentén feküdt. Nevét a Mikelaka (Micálaca) melletti Batanica határnév ma is őrzi. ~-val kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. Neve puszta személynévből keletkezhetett magyar névadással. A személynév alapjául a magyar bátya, 'idősebb fiútestvér, fivér' jelentésű főnév szolgált. 1380-tól 1561-ig az aradi káptalan birtoka volt. 1561-ben 1 portáját jegyezték fel. Az 1567-es defter szerint 10, az 1579-es szerint pedig 11 adózója volt. Az 1579-es defter malmát is megemlíti. írod.: Cs. I. 767., EtSz. I. 313., FNESz. I. 177-178., Káldy-Nagy 1982. 109., Maksay 1990. I. 102., Márki I. 194., TESz. I. 350. (B-H-Sz) Bata földje Zaránd m. (1138: Bata; 1232: Bata) Gyulavarsánd (Var§and) mellett lokalizálható. A pontos helye ismeretlen. Hozzá kapcsolható régészeti leleteket sem ismerünk. A falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Mint személynév 1211-ben Bota, 1138/1329ben Bata alakban bukkan fel az oklevelekben. 1138-ban, amikor II. Béla király összeíratta a dömösi egyház javait, a birtoklistában Bata 28 szolga nevével szerepel. Talán ez a földművelő szolgatelep azonos lehet azon Bata földje nevű teleppel, amely Csák Miklós 1232-es okleveléből hagyományozódott ránk. Pusztulása talán a tatárjárással hozható kapcsolatba.