Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Bánhegyes Baktornya Arad, Csanád m. (1446, 1455: Bathornya; 1453: Baktornya; 1463: Baakthornya; 1561: Baktornya) Battonya mellett a Szárazér túlsó partján állt. Pontos helye azonosíthatatlan. Az is elképzelhető, hogy Tornya, a későbbi mezőváros egy része volt. Régészeti leletei nem ismeretesek. Nevének előtagja a magyar Bak személynév, míg utótagja a birtokos személy raggal ellátott 'bástya, erődítmény' jelentésű torony szó. 1446-ban a Szekcsői Herczegek Héderváriak elleni perében bukkant fel neve. A toronyi uradalom részeként említették. 1453-ban a kerekegyházi uradalom részeként került a Harapkói Botosoktól Hunyadi János kezébe, 1463-ban Szilágyi Erzsébet tiltakozott elidegenítése ellen. Az 1500-as évek elején a Ravazdi család is birtokosa volt. Innen származik az a Kis Gergely, aki urát, Ravazdi Pétert Dózsa nagylaki győzelme után karóba húzta. A falu lakossága megcsappant az 1551—52-es török hadjáratok idején. Az 1557—58. évi defter 11 adófizető nevét őrizte meg. 1561-ben a dika készítője nem talált adózót. Birtokosaiként Ödönfi Ferencet és Serjéni Pált jegyezték fel. Az 1567-es defter 12, az 1579-es 11 adófizetőjének nevét hagyományozta ránk. A 15 éves háború idején pusztult el. írod.: Blazovich 1983. 35—41., Borovszky II. 21—22., Fehértói 1983. 58., FNESz. I. 141: Szentetornya., Káldy-Nagy 1982. 121., Maksay 1990. I. 283. (B-H-Sz) Balberény 1. Berény (Békés m.) Bálványos Arad m. (1561: Bálványos) Mikelaka (Micálaca) és Öthalom (Glogovác, Vladimirescu) között terült el a Maros mellett. A településsel kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A helység neve a magyar bálvány 'kőoszlop, határkő' főnév -s melléknévképzős származéka. 1388-ban az aradi káptalan birtoka volt. Feltehetően az egész középkoron át az ő tulajdonában állt. 1561-ben 2 portáját írták össze az aradi káptalan birtokán. 1567-ben 9, 1579ben 12 adózóját jegyezték fel a defterkészítők. A 15 éves háború idején pusztult el. Az 1723-as Mercy térképen szerepel, ma is ismert határnév. írod.: EtSz. I. 262., FNESz. I. 87., Káldy-Nagy 1982. 11. 109-110., Maksay 1990. I. 102., Márki I. 193., TESz. I. 234. (B-H-Sz) Bánhegyes Csanád, Zaránd m. (1510: Banhegyesse; 1515: Banhegyes 1561: Banhegiese) A mai Magyarbánhegyes környékén ugyan 1929-ben kályhaszemtöredékek és középkori épületmaradványok mellől származó más edény darabok is előkerültek, sőt 1971ben a határ északi részén egy templommal és temetővel rendelkező középkori faluhelyet is megfigyeltek, ennek ellenére a középkori - pontos helye egyelőre azonosíthatatlan, s ezért egyértelműen hozzáköthető régészeti leletekkel sem rendelkezünk. - Borovszky Samu szerint: „Nevét Maróti János macsói bánnak köszönheti, aki 1420 körül telepítette." Szintén ő írja Mezőhegyesre vonatkoztatva: „Nevét a határában levő halmoktól vette, melyeket a nép eszejá-