Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

maira utalnak a faluhely egy pontján előforduló tégla- és habarcsdarabok, valamint a szétszántott embercsontok. A falut temploma védőszentjéről, Szent Albertről nevezték el. Neve 1418-ban tűnt fel, amikor Maróthi János tiltako­zott birtokainak zaklatása miatt. 1498­ban II. Ulászló király Veér Andrásnak és fiának, Jánosnak adta új adomány­ként. Ekkor már puszta volt. Neve töb­bé nem fordul elő. Írod.: GyO. 10., Iványi 1931. 184. 395. sz.. Karácsonyi II. 305., Márki I. 247., MRT. IV/3. 4/17. sz. lh. (B-H-Sz) Szentalbert Csanád m. Hódmezővásárhely északkeleti határá­ban Szent Erzsébet mellett lokalizálha­tó. A település pontos helye topográ­fiailag nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető régészeti leletanyag nincs. A települést Szent Albert tiszte­letére szentelt egyházáról nevezték el. 1462-ben Hódvásárhelyt és a hozzá tar­tozó uradalom pusztáinak egy részét, köztük ~-et Mátyás király Gáji Hor­váth Gergely diósgyőri várnagynak adományozta. -, amely korábban nevé­ből következően lakott hely lehetett, ekkor már puszta volt. Újra 1570-ben bukkant fel. A defter szerint mint pusz­ta Vásárhelyhez tartozott. írod.: Borovszky II. 218., Szeremlei II. 416-417., Vass 1980. 42. (B-H-Sz) Szentandrás Arad m. (1380: Senthanduryas; 1451: Zenth­andras) Gyoroktól (Ghioroc) északnyu­gatra feküdt. Az aradi prépost birtoka­ként említették 1380-ban, amikor a pré­post és káptalan szétválasztotta birtoka­it. 1391-ben a ~-i vámot Chama-i Ör­dög (dict.) Miklós, János és István kap­ták Zsigmond királytól. 1451-ben a prépost birtokaként említették. 1471­ben Szeri Pósafi birtokként tűnt fel, 1560-ban pedig a Bornemissza Benedek volt gyulai várnagy elleni pervizsgálati jegyzőkönyvében, ahol ~-i nemesek tettek vallomást. A falut temploma vé­dőszentjéről, Szent Andrásról nevezték el. Ha az 1717-ben Andresch néven a Marostól délre Réthát mellett említett terület azonos vele, akkor nem régiónk­hoz tartozott. írod.: Cs. I. 779., GyO. 325., Kovách, Kézirat 115., Márki I. 215., Temes I. 198-200. (B-H) Szentandrás Békés m. (1295: eccl. B. Andree; 1329: Zenth­ondurjas, Zenthandreas, 1466, 1561: Zenthandras) A mai Békésszentandrás középkori elődje. A község belterüle­tén, a mai róm. kath. templom környé­kén állhatott a középkori település is, noha régészeti nyoma — valószínűleg a beépítettség miatt — nem található. Adatok igazolják, hogy a középkori templom egyes részletei még 1784-ben is megvoltak, tehát valószínűsíthető, hogy a mai templom is ezek felhaszná­lásával, vagy a régi helyén épült. Ezt azonban csak ásatás dönthetné el. A helység nevét temploma védőszentjétől kapta. 1297-ben puszta volt, csak temploma állt. Az Ákos nembeli Akus fia Mihály nyerte III. András királytól. 1329-ben Uz fia László és Uz fia Lu-

Next

/
Thumbnails
Contents