Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

s Ság Zaránd m. (1495: Sagh; 1561: Saagh) Elek és Gyulavarsánd (Vár§and) között feküdt. A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető régészeti leletanyag nincs. helynevünkben egy régi magyar térszínformanév, a ság 'domb, erdős hegy, magaslat, erdő' rejlik. Az országban szétszórtan, elég nagy számban fellelhető a Ság helynév, s ezért egyesek egy kabar törzsnévvel hozzák kapcsolatba. Ez a törzsnévi eredet azonban nem valószínű. 1446-ban Szakoli László zálog címen kapta Elekkel és Szentegyházzal. Az oklevél Arad megyei birtoknak írta. 1453-ban és 1467-ben is előkerült neve. 1480-ban Muronyi Veér András tett panaszt, hogy Szakoli Boldizsár ~-i birtokrészét elfoglalta. 1495-ben és 1509-ben Czibak birtokként említették. 1561-ben a Majsai (Massai) család és nemesek birtoka, 1 adózó és több szegény portát bírtak -on. 1567-ben 28 család 3770 akcse, 1579-ben 14 család 3841 akcse adót fizetett. A magyar nemzetiségű lakosok között több juhos gazda volt. - feltehetően a 15 éves háború idején néptelenedett el, és nem telepítették újra. írod.: FNESz. II. 434., Iványi 1931. 162. 319. sz., Káldy-Nagy 1982. 317-318., Kálmán 1973. 140. 150., Kovách, Kézirat 108., Kristó— Makk-Szegfű I. 40., Márki I. 245., TESz. III. 470. Sajt Csongrád m. (1332: Saahth) - Szentes és Szegvár között a Kurcától keletre kb. 500-1000 m-re, a Bereklapos (korábban Kontrató) nevű vízjárásos határrészből kiemelkedő Lőrincháton fekhetett. A Lőrinchát és a Kurca között még egy kis földhát volt: a Bánomhát, amelyen ma az ún. Bánomháti temető van. Ez utóbbi régóta ismert középkori lelőhely. Már 1929-ben került innen egy edény a szentesi múzeumba. A terepbejárások során a temető délnyugati oldalán kb. 150 m hosszan lehetett csak a település nyomait megfigyelni, ez azonban minden bizonnyal kiterjedt a kis domb egészére, és a szomszédos Lőrinchátra is. A Lőrinchát déli részén ugyanis szintén jelzik a kerámiatöredékek a falu létezését. A felszíni leletek szerint a település a X—XIV. században létezett, ezen belül a legintenzívebb élete a XII—XIII. században volt. Sórakodó hely volt, amely 1332-ben a Bár-Kalán nem szeri kolostorának birtokához tartozott, és amelyet Szeri Pósa Szentessel együtt átengedett Tiszai Pálnak Szent Lőrincről elnevezett templomával és Harum, Buryuol, Ewrentou, Juhtou és Sarwltou nevű halastavaival. A falunév a régi magyar só főnevünk régies alakját, annak -t képzős származékát őrzi. A falu lakói az oklevelek tanúsága szerint sószállítók voltak. írod.: FNESz. II. 440., KJM. Ltsz.: 57. 24. 1., Paszternák 1995. 27. 128. (92. sz. lh. 3. lh.), TESz. III. 564., TF. I. 899-900., Zsíros 1990. 27-31. (B-H-V) Sajtény 1. Sajti (Csanád m.)